Sorsfordító időszakot élünk: a koronavírus-járványból még épp csak kifelé lábaló Európának és benne Magyarországnak újabb kihívással kell szembenéznie az orosz–ukrán háború képében. A magyar gazdaság kitettsége energiaszempontból nagyon erős, és nagyon kétséges, sikerül-e sérülés nélkül kijönnünk ebből a helyzetből, dr. Markovszky György, az iparkamara elnöke szerint ugyanakkor ez a helyzet alkalmas lehet arra, hogy felmérjük az új lehetőségeket, miképpen tudnánk kialakítani egy másfajta energiamixet, elkerülve a csapdákat. Mindez nemcsak a politikán, a vállalatvezetőkön is múlik, éppen ezért volt fontos, hogy a gazdasági fórum révén átfogóbb képet kapjanak a helyi szereplők az elmúlt időszak tendenciáiról és az előttünk álló évek lehetséges történéseiről.
Erről prof. dr. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke beszélt előadásában, aki hangsúlyozta: a világ átalakulóban van, egyre rövidebb idő alatt egyre bonyolultabb döntéseket kell hozni a környezetünkben, s ma már nincsenek világos válaszok a felmerülő kérdésekre. A közelmúlt változásai alapján azonban a még rendkívül bizonytalan kimenetelű háború mellett is kaphatunk valamiféle képet.
Ami a háború előtti időszakot illeti, az Oroszországba irányuló export tekintetében hazánk a közép-európai országok között a középmezőnyben helyezkedik el, s az onnan származó import is csökkent az utóbbi években. A keleti energia kiváltása azonban még mindig rengeteg költséget vonna maga után, ráadásul például a drága és súlyosan környezetkárosító palagázzal sem lennénk előrébb.
Fontos azt is látni, hogy bár az Európai Unió mindig is meghatározó gazdasági partnerünk volt s annak is kell maradnia, súlypontváltás zajlik a világgazdaságban: az E7 országok ((Kína, India, Brazília, Mexikó, Oroszország, Indonézia és Törökország) befolyása egyre nő a G7 országokkal szemben. Jelenleg még viszonylag kiegyenlítettek az erőviszonyok, 2050-re azonban előbbi csoport teljesítménye a G7 országok duplájára nőhet, Kína minden gazdasági statisztika szerint még előrébb lép, az EU világgazdasági részesedése pedig a mostani 14%-ról minden bizonnyal csökkenni fog a háború hatására.
Magyarország számára van még egy fontos hivatkozási pont, ez pedig Németország: a járműgyártás csökkenését, a feldolgozóipar visszaesését a hazai gazdaság is megérezte.
Magyarország azonban még így is a leggyorsabban állt talpra a járvány okozta sokkból: a GDP 7,1%-kal növekedett tavaly, az uniós átlagnál jobban sikerült csökkenteni az államadósság-rátát és javítani az államháztartási hiányt, a hatósági árazás eddig ugyancsak eredményesnek bizonyult az infláció csökkentésében, a javuló adófegyelemnek köszönhetően pedig nemcsak több bevétellel számolhatott az állam, de kisebb a szürkegazdaságunk, mint a szomszédos Ausztriának. Összességében nagyszerűen indult újra a magyar gazdaság és ez biztató lehet a jövőre nézve: bár a háború valószínűleg sok területen vissza fogja vetni a növekedést és akár az adósságok növeléséhez járulhat hozzá, jó esélyünk van arra, hogy fölfelé mutató inflációs kockázatokkal, de lefelé mutató teljesítési kockázatokkal átvészeljük az előttünk álló időszakot – mondta el Kovács Árpád.
Bőségesen akad azonban még tennivaló, s azt sem szabad elfelejteni, hogy amíg az orosz–ukrán háborúhoz hasonló konfliktusokra, a gyűlölet okozta károk elsimítására koncentrálunk, addig nem tudunk figyelni a zöld átalakulásra, a fenntarthatóságra, a fejlődésre, a jobb életre fordítható erőforrásokra, amelynek félő, az unokáink isszák meg a levét. Ahhoz tehát, hogy kedvező pályán haladhassunk tovább, pénzügyi stabilitásra, a gazdálkodó szervezetek munkájára és azok ösztönző támogatására, nem utolsósorban pedig (társadalmi) békére van szükség.
