Honnan lehet tudni, hogy a Tisza Párt környékén újabb botrány van? Onnan, hogy Hann Endre a Mediánnal megméri, hogy újabb öt százalékponttal nőtt a támogatottságuk! A szebb napokat látott közvéleménykutató szakma mára nem több, mint egy kampányeszköz a sok közül, amely még a lájk vs. röhögőfej emojik világa előtti korszakban megszerzett hitelességének utolsó üzemanyagcseppjeit égeti el, minden logikát és épelméjűséget felrúgó kimutatásaival.
De tegyük fel, hogy a Medián számai nem hazudnak és tényleg huszonhárom százalékkal vezet a Tisza! Ez több, mint amivel a Fidesz 2022-ben rommá verte az akkori ellenzékiet. Biztos kétharmad, függetlenül attól, hogy hány párt jut be a parlamentbe és azok hogyan egyezkednek majd a koalícióról. Egy olyan kényelmes helyzet, mint amit Orbán Viktor élhetett át négy éve és ami miatt akkor a kormánypárt a kampány utolsó időszakában már nem durrogtatott jelentősebb politikai gránátokat, csak hagyta, hogy a lendület bevigye az újabb győzelmébe.
Ha megszámolnánk, hogy Magyar Péter mennyi mindent másol egykori kenyéradójáról, ezekkel Tiszát lehetne rekeszteni. Ez a stratégiai nyugalom mégsincs közte. Sokatmondó az a politikai merényletsorozat, amit a Kutyapárttal követtek el, amikor az ajánlások leadása után közel ötven körzetben – Veszprémben is – megtámadtatták civil beadványok révén a jelöltek nyilvántartásba vételét. Amennyiben sikerrel jártak volna, akkor a kutyások kicsúsznak a hetvenegy jelöltből, amennyi szükséges ahhoz, hogy országos listát állítsanak, ezzel eggyel kevesebb alternatívája lenne azoknak, akik elutasítják a Fideszt, de nem egy Magyar Péter kaliberű emberben látják az alternatívát. A Kutyapártot a Medián legjobb esetben is három-négy százalék körül méri, azaz ígérhet örök életet, ingyen sört és a könnyűdrogok liberalizációját a párt, egyáltalán nem biztos, hogy rá tudnak ülni a mérleg nyelvére a parlamentben. A DK-nál pedig, bár megvannak győződve arról, hogy több százezer baloldali érzelmű ember él Magyarországon, akiknek az ő szociáldemokrácián alapuló programjuk jelenti a világítótornyot a politikusok falloszméregetésére silányult kampányban, nem lenne meglepő, ha az évtizede épített Orbán-gyűlöletük gyümölcsét végül a Tisza aratná le.
Ezek után logikusan merül fel a kérdés, vajon miért fektetnek energiát Magyar Péterék abba, hogy közjogi mahinálással, vagy a rossznyelvek szerint a DK-sok esetében zsarolásokkal igyekezzenek visszaléptetni őket az indulástól?
Van egy latin mondás, miszerint „a sas nem vadászik legyekre.” Könnyen lehet, hogy a Mediánnak van egy olyan féltve őrzött kimutatása is, ahol egyáltalán nem árad annyira, ahogy az az ellenzéki sajtóban lejön, és amit előszeretettel hivatkoznak a Tisza online dzsihadistái, mintegy megalapozva a vasárnap esti kijózanodás még fájdalmasabb mivoltát. Vagy pedig Hann Endrének végig igaza volt, amit pedig látunk az nem más, mint megelőlegezése annak, ahogy a Tisza finomkodás nélkül, szárazon gyalázza meg a demokráciát a tőlük másképpen gondolkodó pártok eltüntetésével. Úgy, amire még az 1945 utáni Magyarországon is jóízűen csettintettek volna.
