– Miért vállal egy budapesti operarendező munkát egy vidéki bábszínházban?
– Több oka is van ennek. Egyrészt mivel szabadúszó vagyok, és nem tartozom egyetlen színház társulatához sem, oda megyek, ahova hívnak dolgozni. Másrészt nem vagyok kimondottan operarendező. Szinetár Miklós zenés színházrendező osztályában végeztem, leginkább operettel, musicallel és a számomra legkedvesebb operával foglalkoztunk, de ez nem zárja ki, hogy más munkákat ne vállaltam volna eddig, vagy ne vállaljak a későbbiekben. Harmadrészt nekem alapvetően van valamiféle vonzalmam a bábokhoz, bár soha nem tanultam se bábrendezést, se bábjátékot. Nagyon sok eddigi előadásomba került véletlenszerűen bábhasználat. Két évvel ezelőtt a Centrál színházban Kovács Géza bábrendező kollégámmal együtt rendeztem egy musicalt, aminek igazi különlegessége volt, hogy muppet bábokkal játszottak a színészek. Ez az előadás segített hozzá, hogy kicsit közelebbről ismerjem meg a bábok titkait. Azóta valahogy még jobban sodródom a bábszínház felé, és egyszer csak törvényszerűvé vált, hogy ilyen felkérés fog érkezni hozzám.
– Mi a különleges ebben a darabban?
– Az egyik különlegessége a végtelenül összetett világ, amibe bevezeti a nézőt és az alkotót is. Nem egy egyszerű feladat a színészeknek sem, nekem sem, és gyanítom, hogy majd a nézőknek sem, hogy felfedezzék ezt a világot. Népdalok alapján fűződik össze egy elég laza vázú történet, és ahogy a dalok összekapcsolódnak, egyszer csak kirajzolódik egy kis mese. Mégis azt gondolom, ahányan nézik, hallgatják, annyiféleképpen magyarázzák. Palya Beának ezt a lemezét a gyerekek általában otthon hallgatják, és a szülőkkel együtt valahogy összerakják a maguk történetét. Itt, a színházban is ugyanez a feladatom: a dalokkal megírtuk a saját mesénket, miközben végig az munkált bennem, hogy mindenki számára maradjon lehetőség a gondolkodásra.
– Hogy tudták megoldani ezt a nehéz zenei feladatot a színészek?
– Nem egyszerű, ha az ember egyszer egy Palya Bea anyagot kap kézbe, és nem vele dolgozik, nem ő van itt élőben a színpadon. A magas zenei szintnek meg kell felelni, és a színészek számára komoly énekesi kihívás. Nem az a feladat, hogy ugyanúgy énekeljünk, mint Palya Bea, hanem az, hogy ne hagyjunk hiányérzetet abban, aki szereti őt. A művészeket mi válogattuk, külön zenei meghallgatás is volt. Azt gondolom, nagyon rendesen teljesítettek ebben a bábszínházi világban: énekelniük, táncolniuk, zenélniük kell, és közben színészek, bábszínészek maradnak. Ugyanakkor előny, hogy a gyerekeknek fiatal színészek játszanak.
– Kiknek ajánlod az előadást?
– Ha rajtam múlna, megadnék egy alsó korhatárt. Mondjuk, 4–5 éves kor alatt nem biztos, hogy érdemes elhozni a gyerekeket, bár azt gondolom, a zenei rész számukra is érdekes, szép és izgalmas lehet. Ám ami a színpadon történik, nem biztos, hogy nekik érthető. Persze serdülők, vagy náluk idősebbek is élvezhetik az előadást, nem csak a kisebbek.
