A lakossági panaszokra reagálva az önkormányzat a város több részén – a Botev, a Halle, a Munkácsy és az Egyetem utcákban – a természetvédelmi hatósági engedélyével eltávolította a fákról a varjúfészkeket februárban. A madarakkal szemben azért fogyott el az ott élők türelme, mert hangosan kárognak és ürülékükkel szennyezik a közterületeket.
A vetési varjú védett madár, a költési időszakban – a tavaszi hónapokban – tilos zargatni a fészkét. És, mint kiderült, nem is érdemes: az önkormányzat februári intézkedését követően a Veszprémben élő varjak nem kullogtak el szomorúan, hanem azonnal nekiláttak az elpusztított telepeik újraépítésének.
Illusztráció: Fæ / Flickr, cc-by-sa 2.0
Valójában a madaraknak már nincs hova menniük. A vetési varjú – nomen est omen – mezőgazdasági területeken él, és azzal táplálkozik, amit ott talál: elfogyasztja a rovarokat, férgeket, csakhogy vetés után a könnyen begyűjthető magokat is szereti. Emiatt a gazdák mindent elkövetnek, hogy elüldözzék őket a művelt területekről.
Az elmúlt évek tapasztalata, hogy a természetes élőhelyek szűkülése miatt egyre több vadállat – rókák, vaddisznók, és persze a varjak – húzódnak be a városokba, alkalmazkodnak az ember közelségéhez, a települések ugyanis nekik is könnyebb megélhetést jelentenek. A kidobott élelmiszer-hulladék terített asztal az állatok számára. Emiatt azonban nehéz elvárni tőlük, hogy elhagyják az emberek közelségét, hiszen eleve kényszerből húzódtak be a településekre.
A vetési varjú a legintelligensebb állatok közé tartozik: szakértők szerint a kognitív képességei 5-7 éves gyerekek szintjén vannak. Képesek eszközöket használni (és időnként készíteni is!), logikai feladatokat megoldani, felismerik az ok-okozati összefüggéseket. Arcról felismerik az embereket, megjegyzik aki bántotta őket és ellenségesebben viszonyulnak hozzá, sőt, fiókáiknak is meg tudják tanítani, ki a barát és ki a veszélyforrás. Egyes kutatások azt a feltevést erősítik, hogy a varjúnak van éntudata, nem csak ösztönből és reflexből cselekszik. Társaságkedvelő élőlény, nagy közösségekben él, az egyedek kommunikálnak egymással, képesek megtanítani egymásnak trükköket, például eszközkö használatát.
Illusztráció: Andrey Larionov on Unsplash
A vetési varjú védett állat: hangos és feltűnő, és emiatt úgy tűnhet, mintha rengeteg lenne belőle, a valóság viszont nem ez. A '80-as, '90-es években módszeresen irották őket, a magyarországi populáció 90 százaléka elpusztult. Ez egyfelől a biodiverzitás miatt probléma: a varjúnak megvan a maga helye az élővilában, egy-egy faj eltűnése számos más állatfajra is hatással van. Például a varjak fészekvárosai – amelyek annyi bosszúságot okoznak a városlakóknak – rendkívül fontosak, mert a felhagyott fészkek otthont jelentenek olyan madárfajoknak (mint a vércse vagy a fülesbagoly), amelyek nem építenek saját fészket.
A vetési varjú tehát figyelemre méltó és hasznos állat, még ha a jelenléte kényelmetlen is. Mindenesetre hozzá kell szoknunk, mert ahogy a polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodájának közleményében fogalmaznak: "a madarak eltávolítására nincs és valószínűleg nem is lesz reális megoldás."
