Balázs Péter rögtön a Színművészeti Főiskola elvégzését követően csatlakozott a veszprémi társulatához, ahol 1965 és 1970 között sorra formálta meg emlékezetes karaktereket, játékával pedig nagyon hamar komoly szakmai elismerést vívott ki. Tehetségére Veszprémben figyelt fel Várkonyi Zoltán is, aki a Vígszínházba szerződtette, ahol a teátrum művészeti arculatát közel huszonöt éven át meghatározó színészként szolgálta. Később, 2007 és 2021 között a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatójaként irányította az intézményt.
Igazgatói pályájának kezdetén, 2007-ben viszont visszatért pályakezdése egyik legfontosabb helyszínére, Veszprémbe, ahol Molnár Ferenc Delila című vígjátékát állította színpadra, sőt a darabban ő formálta meg Virág karakterét. Nem sokkal később a veszprémi közönség Bujtor István rendezésében, a Hippolyt, a lakáj Schneider Mátyásaként üdvözölhette újra.
A Petőfi Színházzal való utolsó együttműködése a 2022-ben bemutatott Illatszertár volt, amelynek rendezőjeként jegyezte az előadást.
Kőrösi Csaba Jászai Mari-díjas, a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetettje, a Veszprémi Petőfi Színház örökös tagja több produkcióban is találkozott Balázs Péterrel. Így emlékszik vissza a közös munkákra:
"Balázs Péterrel először Molnár Ferenc Delilájában találkoztam, abban rendezett. Én a Csapost alakítottam. Egy élmény volt, ahogyan emberi módon nyúlt a színészhez. Megmondta előre, hogy hol lesz a taps. A következő alkalom a Hippolyt, a lakáj volt. Akkor ő alakította Schneider urat, én pedig Tóbiást játszottam. Egyszer azt kérdezte tőlem a színpadon: „Milyen Tóbiás vagy te?”. Én rávágtam: „Balogh.” Ez, ugye, nincs benne a darabban, akkor rögtönöztem. Ez is olyan hétköznapi név, mint a Kis vagy a Kovács. Azt mondta: „Ez igen! Rögtön tudsz váltani a színpadon!” Emlékszem, a színfalak mögött sokat beszélgettünk, közben pedig a fájó vállát masszíroztam. Szép dolgok ezek... Végül jött az Illatszertár, amelyet ő rendezett. Hammerschmidt úr szerepét osztotta rám. Öröm és felüdülés volt vele dolgozni! Akkor is tökéletesen tudta, hogy miként kell bánni a színészekkel. Olyan is lett az eredmény. Az Illatszertár bemutatója után írta nekem, hogy „Csabikám, te ugyanazt a színházat játszod, mint én.” Még mindig megvan az emléklapocska. Nagyon sajnálom, hogy elment, de hát ez az élet rendje. Nyugodjon békében! Majd találkozunk!"
Keresztes Gábor színművész az Illatszertárban dolgozott együtt Balázs Péterrel. Neki is szép emlékei vannak a közös munkáról:
"A darabban Sipos urat alakítottam. Az első próbára a nyári szünetről, kipihenten, lebarnulva érkeztem. Kérdezte: „Hogyan lesz így maga Sípos úr? Na, mindegy, meglátjuk, de egy kicsit öregíteni kell magán.” A premier után őszintén gratulált nekem a figurám megformálásához. Azt mondta: „Gábor, a feleségem Sípos úr-rajongóvá vált!” Hozzátette, hogy a karakter pont olyan lett, mint amilyennek elképzelte. Nagyon jó volt vele együtt dolgozni!"
Szederjesi Teodóra az Illatszertárban Balázs kisasszonyt alakította. A színművésznő így búcsúzott tőle:
„Úgy ittam a szavaidat, mint a pezsgőt, amit az ebéd mellé fogyasztottunk. Merthogy megtanítottál rá: egy igazi nagy művész pezsgőt iszik az ebédje mellé, nem pedig szódát! Így maradsz meg bennem, pezsgőt kortyoló, igazi nagy művészként, akiből áradt a mára már letűnő Mesterség, és persze jó nagyokat röhögtünk közben! Koccints ránk fentről, Péter, mi a Te nagyságodhoz képest maradjunk csak a szódánál! Maradok mindig, Balázs kisasszony.”
A Veszprémi Petőfi Színház fiatal színész-énekművésze, Hirschl Laura ugyancsak az Illatszertár kapcsán találkozott Balázs Péterrel. Szavaiból kiderül, milyen nagy és meghatározó volt számára a közös munka:
"Balázs Pétert Veszprémben ismertem meg. Az Illatszertár című előadást rendezte, amelyben én Rátz kisasszonyt alakítottam. Már az első próbákon érezhető volt, hogy az általa képviselt emberi érzékenység, felkészültség, precizitás és művészi látásmód együttese milyen erővel formálja a színházat. Ritka érzékenységgel teremtett alkotói légkört. Figyelt a színészekre, bíztatott, tanított, utat mutatott; pontosan tudta, kinek mire van szüksége. Minden mozdulatából sugárzott a belénk vetett hite. Nála a színdarab nem csupán jelenetek sorozata volt, hanem élő, lélegző találkozás a színészek és a karakterek történetei között. Sok gyönyörű és maradandó emlék kötődik hozzá: a próbák hangulatát meghatározó jellegzetes mosolya, felszabadult, őszinte nevetése – és az a játékos megszólítás, amellyel engem illetett: „a szőke, pisze Rátz kisasszony”. Mindez sokat elárul arról a közvetlenségről, életvidámságról, emberi kapcsolódásokra való nyitottságról, amely őt jellemezte, és amelyet a színházban is nélkülözhetetlennek tartott. Minden próba, minden finom utasítás, minden megbeszélés, minden mozdulat, minden szó, amit mondott, tanítás volt – nemcsak szakmai, hanem emberi értelemben is. Ajándék volt együtt dolgozni; olyan élmény, amely túlmutat a szerepen és a színpadon megvalósuló pillanatokon. Minden vele eltöltött perc emlékké nemesedett, nyomot hagyott, ezeket hordozni pedig valódi kiváltság!"
A Veszprémi Petőfi Színház társulatának fiatal generációjához tartozó Keller Márton színészt-énekművész Árpádot játszotta az Illatszertárban. Ő így emlékszik vissza a Balázs Péterrel együtt töltött napokra, hetekre:
"Balázs Péterrel 2022-ben találkoztam személyesen, amikor az Illatszertár című darabot állította színpadra színházunkban. Természetesen ezt megelőzően is ismertem kiváló színpadi, filmes és szinkronmunkásságát. Amikor megtudtam, hogy szerepelhetek az általa rendezett darabban, nagyon boldog voltam és izgatottan vártam, hogy milyen lesz a közös munka a magyar színháztörténet legendás alakjával. A próbafolyamat első pillanatától kezdve olyan szeretetet kaptunk tőle, hogy élmény volt a munkának minden perce. Emellett szakmailag is egy igazi kurzus volt részt venni a próbáin. Nekem, fiatalként akkora megtiszteltetés volt, hogy dolgozhattam vele, hogy sokszor el sem hittem, hogy ez velem történik. Amikor beléptem reggelente a próbaterembe, azt éreztem, hogy ott ül velem szemben egy olyan mester, aki magában hordozza a színház és a színészmesterség legjavát. Ámulattal hallgattam a történeteit, ittam a szavát. Az Illatszertár előadás és Árpád karaktere az egyik kedvencemmé vált, minden alkalommal izgatottan vártam, hogy játszhassuk. Azt gondolom, Balázs Péter elvesztése óriási űrt hagyott a magyar színháztörténelemben, a magyar emberek lelkében – és az én lelkemben is. Hálás vagyok, hogy ismerhettem!"
