Sándor Pétert évekkel ezelőtt már láthatta a veszprémi közönség, hiszen a Budapesti Operettszínház művésze már a Titanic című előadásban is letette névjegyét. A népszerű színész ezúttal Koppány szerepében lesz látható, megkeresésünkre pedig hosszabban is beszélt a rockoperához való kötődéséről.
Hogy érzed magad jelenleg a pályán?
Igyekszem minden kihívással szembenézni, a feladataimat jól teljesíteni, és persze pozítvan állni a dolgokhoz. Van egy gyönyörű kisfiam, lehet bármilyen jó ez a szakma, a család nagyon fontos az életemben. Mostmár mondhatjuk, hogy elég régóta vagyok a pályán, a motiváltságom a régi, de persze vannak fárasztó időszakok. Nincsen káros szenvedélyem, a szakmán belül valódi tabutéma az alkohol, hiszen sok pályatársam sajnos függ tőle, nekem ezzel szerencsére nincsen problémám, karban tartom magam, sokat sportolok, és a hétköznapokban próbálok úgy élni, ahogy régen tették az emberek: például fogok egy könyvet, kinyitom és elolvasom.
Mi az első élményed az István, a királlyal?
Gyerekként nagyon meghatározó volt, akkor még természetesen nem értettem a lényegi dolgokat, hiszen kicsi voltam. Ennek a darabnak van egy költőiessége, többrétegű megszólaltatása, ami a szakrális lét megjelenésében rejlik: magában hordozza a múltat, a jelent és az eljövendőt. Amikor nagyobb lettem, felismertem benne a sok népzenei motíumot, ami nagyon tetszett, hiszen én Kecskemétről, Kodály városából jövök. Rockzenei alapok és komolyzenei alapok is bőven fellelhetők, a történetre térve pedig elmondhatom, én valójában mindig is Koppány-drukker voltam. Az ő igazsága közelebb állt hozzám.
Viszont először István lettél, méghozzá a Budapesti Operettszínházban...
Így van, most pedig Koppány. Ha majd tív év múlva visszagondolok, kiderül, karmikus értelmeben miért vonzottam be, mindennek oka van. Mindkét szerep gyönyörű, sok szempontból hasonló, és közben mégis teljesen különböző. Mindkét ember valami olyan magasabb rendű dolgot akar véghezvinni, ami nem csupán önnös érdekeit szolgálja.
Amikor kiderült, hogy Koppányt játszod, volt egyfajta megérkezés élményed?
Őszinte leszek: amikor felkértek erre a szerepre, még nem volt biztos, hogy el tudom vállalni, mert közben az anyaszínházamban is bemutatóm lesz, ott Quasimodót alakítom. Nehezen volt megoldható a kettő feladat, fárasztó, de áldásos, hogy foglalkoztatnak. Maximalista ember vagyok, ha a színpadra lépek, nincsen apelláta, teljes mértékben alárendelem magam annak a lélektannak, amit a szerep megkíván. Erős bizonyítási vágy van bennem: akik egykor azt mondták, semmi sem lesz belőlem, nekik mutatom meg először, hogy mit tudok. Ez az attitűd erősen meghatároz.
Melyik a nehezebb szerep hangilag: István vagy Koppány?
Mindkettő óriási kihívás, Koppányt könnyebben megugrom, sokak szerint viszotn az a nehezebb. Imádom a veszprémi társulatot, jó megint velük dolgozni. Város és város között van különbség, de alapvetően az országunk is egy nagy város, a COVID alatt például 35 napot sétáltam bánatomban Kőszegtől Nyíregyházáig a két kutyámmal. Izgalmas belső utazás volt, mindenkinek ajánlom, tervben van a következő. De visszatérve Veszprémhez, jó itt lenni újra.
Az István, a királyról itt olvashat bővebben.
