Közhely azt írni, hogy egy fesztivál “vendégül látja” a látogatóit, de a Művészetek Völgyével kapcsolatban talán mégis ez a legtalálóbb kifejezés. A három településnek – Kapolcsnak, Vigántpetendnek és Taliándörögdnek – mintha ez a kulturális paradicsom lenne az igazán természetes állapota, és mintha az lenne a különös, hogy az év többi részében az utcákat üresen, az udvarok kapuit zárva találjuk. A Völgynek van egy semmihez nem fogható otthonosság-hangulata, amit nemcsak a visszatérő fesztiválozók éreznek és értenek, hanem szinte az első pillanatban megszólítja az embert. Mintha tényleg vendégségbe érkeznénk egy jól belakott, élettel teli otthonba.
Fotó: Dohi Gabriella / Művészetek Völgye
Az otthonosságnak ez a lusta életérzése mintha beszippantaná az embert, és csakhamar ösztönösen belelassulunk a Völgy ritmusába. Nincs értelme sietni: úgyis lemaradunk valamiről, hiszen a programkínálat olyan széles, hogy eleve lehetetlenség mindenütt ott lenni. Kezdhetjük a napot lazító-mobilizáló gyakorlatokkal a Sportgardenben, aztán sétálhatunk udvarról udvarra, átadva magunkat a meglepetés erejének: hol egy irodalmi programba, hol egy színházi előadásba, hol egy zenés gyerekfoglalkozásba botlunk út közben.
Vannak persze, akiktől idegen ez a spontaneitás, és jobb szeretik előre megtervezni, mikor, hol és mit akarnak látni. A fesztivál honlapja jó kiindulópont ehhez, végtelen hosszúnak tűnő sorban pörgethetjük a kínálatot, és kimazsolázhatjuk magunknak azt, ami igazán kedvünkre való. Rögtön az első este például a fesztivál nyitóműsora a Panoráma Színpadon: a Platon Karataev a Művészetek Völgyét meghatározó előadókkal kiegészülve adja elő dalait Vecsei H. Miklós rendezésében.
Fotó: Fekete Kristóf Tibor / Művészetek Völgye
A tíz nap egyik csúcspontja sokak számára a skót Franz Ferdinand indie-rock zenekar fellépése lesz: hosszú idő – hat év – után ők az első nagy nemzetközi név a Völgy repertoárjában. Vasárnapi koncertjükön legújabb albumukat, a The Human Feart mutatják be, melynek izgalmas magyar vonatkozása is van: a borítót Maurer Dóra képzőművész Hét elforgatás című munkája inspirálta.
A Völgy egyik nagy erőssége a legtöbb fesztivállal szemben az, hogy nincsenek igazán holtidőszakok: az álmos délelőttök éppúgy tartogatnak élményeket, mint a nyári délutánok. A kisgyerekes családok nap közben éppúgy megtalálják a maguk szórakozását, mint késő este a könnyűzenei koncerteken torkuk szakadtából énekelő fiatalok. Beton.Hofi követői éppúgy találkozhatnak kedvencükkel, mint Hobo rajongói. Nincs még egy fesztivál Magyarországon, ami ennyire széles körű kulturális merítést tudna felmutatni. És mindez itt történik, tőlünk egy kőhajításnyira. Érdemes beírni a naptárba.
