A festményt Johannes Vermeer festette 1665 körül, Delft városában. Egyetlen kis holland városból dolgozott egész életében, és nem tartozott a kor ünnepelt művészei közé. Nem volt gazdag, nem volt termékeny festő, kevesebb mint negyven művet ismerünk tőle. A 17. századi Hollandia ugyanakkor a festészet egyik aranykora volt. Ekkor dolgozott Rembrandt Amszterdamban, Frans Hals Haarlemben, Jan Steen, Pieter de Hooch, és még sokan mások. Mind olyan művészek, akik részletgazdag, sokszor narratív képeket alkottak, zsúfolt belső terekkel, mozgalmas jelenetekkel. Vermeer ezzel szemben csendet festett. Visszafogottságot, fényt, és finom intimitást. Egy szoba sarka, egy asszony egy levéllel, egy ablakon át beeső napsugár, ezek lettek a témái. A „Leány gyöngy fülbevalóval” még ettől is kevesebbet mutat. Nincs háttér, nincs tér, nincs történet. Csak az arc, a tekintet, a gyöngy és a csend.
A képen látható lány kiléte ismeretlen. Nem tudjuk, ki volt, mit gondolt, mit érzett. Egyes feltételezések szerint Vermeer egyik lánya lehetett, mások szerint egy helyi szolgálólány, de az is lehet, hogy nem is létezett. Ez a kép nem portré, hanem úgynevezett „tronie”, egy arctanulmány egy ideális figuráról, amelyet a művész akár több modellből vagy képzeletből is alkothatott. Mégis, a lány olyan eleven, mintha valódi találkozás lenne. Talán épp azért, mert Vermeer nem akart mindent megmutatni. Csak azt, amitől élni kezd a vászon.
A festmény háttere eredetileg mély zöld volt, de az idő múlásával és a pigmentek fakulásával ma már sötétnek tűnik. A gyöngy fülbevaló különösen figyelemre méltó, mivel egyes kutatók szerint inkább polírozott ónra hasonlít, mint valódi gyöngyre.
A festő stílusa egészen egyedi. A fény ábrázolásában volt utolérhetetlen. Úgy festette meg a napfény játékát a bőrön, a textilen, a falakon, hogy szinte mozdulni látszik a levegő is. A gyöngy fülbevaló a festmény fókuszpontja. Nem részletgazdag, nem díszes, mégis tökéletes. Egyetlen fehér ecsetvonás jelzi a csillogását, ez egy olyan precíz és érzékeny gesztus, amihez nem kell sok magyarázat. A gyöngy lebeg, nem húzza le a fülét, szinte súlytalan. Mint maga a kép is.
A lány tekintete különös. Nem passzívan néz, jelen van. Figyel. Nem hunyorog, nem mosolyog, mégis közel jön. Sokszor hasonlítják a Mona Lisához, és bár más a világ, más az arány, mégis van valami közös bennük. Mindkét arc úgy őrzi meg a titkait, hogy közben látható marad. A nézőt nem hagyja kívülállónak. Épp azzal von be, amit nem mond el.
A „Leány gyöngy fülbevalóval” festmény olaj, vászonra készült, viszonylag kis méretű (44,5 x 39 cm) és a hágai Mauritshuisban látható, 1903 óta a múzeum állandó kollekciójának egyik legismertebb darabja.
Bármerre is járt vándorkiállításai során, Vermeer titokzatos lányának megjelenése hatalmas érdeklődést váltott ki, olyan tömegeket vonzott, amelyeket sok filmsztár is megirigyelhetne. 2014-ben például összesen több mint 2,2 millió ember csodálta meg világszerte ezt a különleges alkotást. Tokióban ez a festmény volt a leglátogatottabb kiállítási tárgy a világon.
Ha egyszer eljutok oda, tudom, hosszasan fogok előtte állni. Ez a festmény nem harsány, nem látványos, nincs benne mozdulat, mégis benne van minden. A pillantás, a fény, a levegő, és valami mély emberi jelenlét. Úgy érzem, ez a kép nem időhöz kötött. Nem a 17. századhoz, nem Hollandiához, nem Vermeerhez, hanem hozzánk. Mert aki egyszer ránéz, azt biztosan megállítja.
