Az antik görög, római minta alapján – amit a középkorban a reneszánsz itáliai udvarok is követtek – a muzsika, az irodalom és a mámor dominálna a Veszprémi Ünnepi Játékokon. Egyik és másik nélkül is csak hiányos lenne egy igazi művészeti találkozó. Hiszen a zene és a képzőművészet a megtermékenyítő irodalmi gondolatok nélkül nem lehet teljes. A megértéshez, az újabb és újabb gondolatokhoz, az inspirációhoz, a befogadáshoz pedig szükség van a gasztronómia remekeire, főleg a mámorító, szellemi erjedésünket elindító borra.
A Veszprémi Ünnepi Játékok a muzsikára épül, de teret engedett a képzőművészetnek is egy képzőművészeti kiállítás formájában. Azonban az irodalom, a bor még hiányzik. A teljességhez feltétlenül szükség lenne az irodalomra, hiszen onnan indul a képzőművészet, a muzsika. Nem passzív könyvbemutatókra gondolok, hanem élő irodalmi attrakciókra. Arra, hogy a mai magyar irodalmi élet aktív, elismert tagjai jöjjenek el Veszprémbe. Lehessen velük találkozni a város utcáin, beszélgessenek az erre az alkalomra létrehozott alkalmi irodalmi szalonokban.
És mindezek körítéseként pedig az Óváros tér adjon teret a gasztronómiának. A tér közepén ki lehetne alakítani egy igazi borfalut, ahol főleg a Balaton, Somló nedűi vinnék a főszerepet, miközben a fent említett irodalmi szalon itt működne.
Ez lenne az a hely, ahova biztosan sok olyan veszprémi is betérne, akit a muzsika még nem érintett meg, és akinek nehézséget jelent egy kiállítás megtekintése. De a bor és a mellé kínált ételek megnyernék és elindítanák őket azon az úton, hogy befogadhassák a művészeteket.
A bor és irodalom mellé pedig társíthatnánk muzsikát, zenét élőben, ingyenesen. Ezek hatására az Ünnepi Játékok a muzsika, az irodalom, a mámor fesztiválja lenne, ahol mindenki megtalálná a neki érdekes, tetsző programot.
