Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2026. április 3. Buda, Richárd
Veszprém
12°C
2026. április 3. Buda, Richárd
Veszprém
12°C

Egymást érték a római kisbirtokok a Bakonyalján

2024. február 16. 21:02
Pannónia provincia virágkorában pezsgő élet zajlott megyénkben: a Balaton-felvidéken villagazdaságok sorakoztak és a Bakonyalján is számos, erre az időszakra datálható kőépületet maradványait találták meg a régészek. Péterváry-Szanyi Brigitta a Pápai járásban zajlott kutatásokon keresztül mutatta be a térség római emlékeit a Múzeumi Szabadegyetem februári előadásában kedden, a Laczkó Dezső Múzeumban.

A Balaton-felvidéki római kori villagazdaságok legékesebb példája Baláca, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum bemutatóhelyet tart fenn, és ahol közvetlen tapasztalatot szerezhetünk arról, milyen lehetett fénykorában egy ilyen birtokközpont, és hogyan zajlott itt az élet.  A Balaton-felvidéken elsősorban észak-itáliai veteránok szerezhettek birtokot maguknak, és a Balaton közelségével, a lankás tájjal megidézhették hazájuk hangulatát. 

Hogy megyénk területe mennyire népszerű volt, azt a lelőhelyek nagy száma és a birtokok sűrűsége is mutatja. Veszprém vármegyében összesen 173 római kori kőépületet ismerünk, ebből 71 a Pápai járásban található. Itt, a Bakonyalján a kisméretű birtokok központjai átlagosan két kilométerre helyezkedtek el egymástól. 

Péterváry-Szanyi Brigitta (Fotó: Domján Attila / vehir archív)Péterváry-Szanyi Brigitta (Fotó: Domján Attila / vehir archív)

Péterváry-Szanyi Brigitta keddi előadásában négy lelőhely feltárásáról, és az ottani tapasztalatokról számolt be; ezek Béb, Magyargencs, Csót és Bakonyszücs közigazgatási területén találhatók. A helyszíneket első körben légi felvételekkel mérték fel: a földben található kőfalmaradványok miatt a növényzet nem tud úgy megerősödni, így madártávlatból szépen kirajzolódik az egykori épületek alaprajza, ami nagy segítséget jelent a kutatások tervezésekor. Ezt követően magnetométerrel és talajradarral végeztek vizsgálatokat, anélkül, hogy a talajt megbontották volna. A talajradart kifejezetten a kőépületek kutatására vetették be, míg a magnetométerrel feltételezett gödröket, árkokat is kerestek. 

A helyszíneket előbb szisztematikusan, sávokban bejárták, begyűjtötték a felszínen található maradványokat (ezek nagyrészt figulák, személyes díszek, fülbevalók, gyűrűk, tegula-töredékek). Különösen Bében és Csóton volt nagy a leletsűrűség: előbbi helyszínen 278, utóbbin 295 római kori lelet került elő. Pénzlelet Bében és Magyargencsen került elő nagyobb számban, jellemzően a 4. századból.

Római veteránok élhettek a birtokokon? (Illusztráció: Szalai Csaba / vehir archív)Római veteránok élhettek a birtokokon? (Illusztráció: Szalai Csaba / vehir archív)

Végül következhetett a feltárás: helyszínenként nagyjából 25 négyzetméternyi területet áshattak fel a régészek. Magyargencsen egy nagyobb épületet és egy melléképületet találtak. A bébi lelőhelyen intenzív földművelés folyt az elmúlt évszázadban, 60-70 centiméter mélyen – helyenként mélyebben is –szántották a területet, emiatt a falak nem maradtak meg. Az egykori épület közelében korábbról származó, halomsíros temető nyomait is felfedezték. Csóton egy kisméretű épület falainak alapozására bukkantak rá, a beomlott tetőréteg alatt meglelt sárga sóderréteg egy a ház körül kialakított járdára utal. Bakonyszücsön egy falfestmény maradványaira is rátaláltak.

Noha a Balaton-felvidéki villákkal összemérve a Pápa környékén megtalált épületek kicsinek számítanak – és például padlófűtés nyomait sem fedezték fel a régészek, holott ez bevált fűtési mód volt a római villákban – ezek a lakóépületek csak saját koruk luxusingatlanjaihoz mérten nevezhetők kicsinek:

jellemzően 5-9 helyiséget foglaltak magukba és 225-525 m2 alapterületűek voltak, ami egy mai átlagos lakóház két-háromszorosa. 

Mindezeket végigtekintve a régészek egyelőre nem sokkal jutottak közelebb ahhoz, hogy képet alkothassanak a megyénkben élt római lakosságról. Ugyan kerültek elő hadsereghez kapcsolható tárgyi leletek, de nem sikerült egyértelmű bizonyítékot találni arra, hogy ezek a birtokok megtelepedett veteránok tulajdonában lettek volna. A leletanyag alapján a 3-4. századokban használták aktívan a megtalált épületeket, nem tudni azonban, mi lett az itt élők sorsa, miután Pannónia provinciát elvesztette a birodalom. A sűrű birtokhálózat azonban magában hordozza a lehetőséget, hogy további kutatásokkal ezekre a kérdésekről is pontosabb képet alkothassanak a szakemberek. 

Schöngrundtner Tamás
további cikkek
„Több mint tíz éve temetik a tévét, de a tévé köszöni jól van” Life&Style „Több mint tíz éve temetik a tévét, de a tévé köszöni jól van” Till Attila Pulitzer-díjas riporter, műsorvezető, filmrendező több évtizede van jelen a szakmában, s bár eredetileg képzőművésznek készült, végül a műsorvezetés lett az, amiben otthonra lelt. Mint mondja, ez mindig könnyen ment neki, soha nem érezte, hogy nehézséget okozna. Arra kerestük vele a választ, hogyan alakult a tévé szerepe az elmúlt évtizedekben; változásokról, tendenciáról beszélgettünk, méghozzá az ő munkásságán keresztül. Kiderült az is, pályája elején fontosnak tartotta, hogy neve később országosan ismert legyen, hiszen, ha a politika közbeszól, a név adott esetben megvédheti. tegnap 16:12 Fehérvárra menő hadi út – Hogy alakult ki a nyolcas? helytörténet Fehérvárra menő hadi út – Hogy alakult ki a nyolcas? Bezzeg a rómaiak tudtak utat építeni! – sóhajtunk fel, amikor a hideg tél által megrágott aszfalton gurulunk. Bizony: a Római Birodalom kőből lerakott útjai nemcsak azért csodálatra méltóak, mert bőven túlélték az őket létrehozó államot, hanem azért is, mert a mai Európa úthálózata is a római mérnökök által kijelölt nyomvonalakon alapul. tegnap 14:57 Koccintás a múlttal a magyar történelem ősi fajtáiból Life&Style Koccintás a múlttal a magyar történelem ősi fajtáiból Amikor a poharunkba töltünk egy szépen csillogó bort, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy valójában folyékony történelmet tartunk a kezünkben. A Kárpát-medence lankáin egykoron olyan elképesztő gazdagságú szőlőkultúra virágzott, amelynek csodájára járt a világ, ám a történelem viharai, a filoxéravész és a modern kor iparosodott tömegtermelése szinte nyomtalanul elsöpörte ezt az örökséget. Pedig képzeljük el, milyen felemelő érzés lenne megízlelni ugyanazt a bort, amellyel egykor IV. Béla királyunk koccintott, vagy belekortyolni abba, amelyből Mária Teréziának is töltöttek az udvari ünnepségeken! Ezek a letűnt korokat idéző, levéltári iratokban és régi dűlők szélén megbúvó régi magyar fajták – a sárfehér, a góhér, a piros bakator vagy éppen az eredeti, ősi kadarka – mind egy-egy palackba zárt időgépet jelentenek. És bár elvétve, de még a mai napig fellelhetőek néhány hűvös pincében. Pont, mint a somlói borász, Andrási László  pincéjében is, akinek kezdeti kedvtelése, amivel az ősi magyar fajták felé fordult mára a szenvedélyévé vált, és nem fél a tettek mezejére sem lépni, ha a megmentésükről van szó. tegnap 14:29

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.