Törő Balázs előadásában két jelentős témát érintett, úgy, mint a Balaton környéki szőlőhegyeket, valamint magát a Balaton-partot. A két térről szóló előadásban átfogó képet kaptunk arról, hogyan változott és alakult át egyik és másik funkciója, s milyen hatások érték azokat. A területek birtokbavétele, a táj használata, és karakterének változása is szempont volt a vizsgálat során.
Törő Balázs egyébként doktori disszertációját is a szóban forgó témából készíti. Az előadáson feltette a kérdést, vajon hányféle Balaton létezik? Eltérő turizmusstílusok látnak napvilágot: új településeket hoztak létre, új formákat, új eszméket honosítottak meg. Ezzel pedig a Balaton térségének életében az „őslakossággal” kapcsolatba lépve új minőséget, új hagyományt teremtenek.
Törő az előadás közben felhívta a figyelmet két olyan műre is, ami remekül körbejárja a szóban forgó témát: az első Schleicher Vera Kultúrfürdő című írása, amely 1821-1960 közé repíti vissza az olvasót. A másik a Fürdőzők és tursiták című írás, amely a Korallban jelent meg.
Törő rávilágított, napjainkban is hangos „csatározások” zajlanak a Balaton és térségének beépítése miatt, erre egy rendkívül szemléletes – névtelen – hozzászólás-rengeteget hozott példaként. Az emberek nagy része arra hivatkozva ellenezte a part beépítését, hogy neki éppen a víz mentén van nyaralója, de másnak ne legyen. Persze akadtak olyanok is, akik a természetes élővilág megmentésére hivatkoztak.
Törő a szőlőhegyek kapcsán a következő dilemmát vetette fel: napjainkban a szőlőhegyi kultúrtáj hasznosításának számos gyakorlata él egymás mellett, mely a szőlőhegy képének átalakulásával jár együtt. A korábbitól eltérő rendeltetésű építmények jelennek meg a szőlőhegyeken, emellett népi épületek hagyományos, illetve megváltozott funkcióval.
A szőlőhegyeken tulajdonnal rendelkező, ott gazdálkodó, a kultúrtájat munkájával alakító szőlőhegyi közösség a történelem folyamán sohasem volt homogén, sem lakóhelye, sem társadalmi jogállása, de több esetben nemzetisége, felekezete szerint sem.
Törő beszámolt a jelenség társadalmi, gazdasági kontextusairól is: legfőbb állomásai a következőképpen alakultak: 1880-90-es évek végén a szőlőterületek csökkenni kezdtek. Később, 1909-ben megjelent a vasút, az idegenforgalom térnyerésére. A második világháborút követő időszakban gazdák nélkül maradtak a présházak. Majd 1960-70-es években megjelent a víkendházas nyaralókultúra. Napjainkban inkább luxusnyaralók, lakóházak a jellemzők. Volt egy úgynevezett átmeneti időszak is, így 1963-tól gyógy- és üdülőhely a település, s számos konfliktust szült, hogy a parcellázás a termőterületek kárára ment: közös ember- és állatfürdőhelyek.
Összegezte: a szőlőhegyi kultúrtáj és az ott található javak felhasználásának lehetőségei a gyakorlat szerint láthatóan korlátlanok. A balatoni térhasználat egyik fontos eleme a szőlőhegyek birtokbavétele, melyben a nyaralókultúrának egyre fontosabb szerep jut. Előadásának második felében a Balaton közvetlen partjáról is részletesen beszélt.
