Az igaz, hogy már tizenévesként hetvenperces filmeket készítettél VHS-re? Ezt hogy kell elképzelni? A rokonság volt a stáb?
Valóban, már gyerekként próbálkoztam, de akkoriban még - ahogy ez a gyerekeknél lenni szokott -, főként klasszikus zsánerfilmeket készítettünk barátaimmal: akciófilmeket, horrorfilmeket, vígjátékokat. Innen visszatekintve kissé komolytalanoknak tűnhetnek, de ennek ellenére nagyon sok diákfilmes sikerrel büszkélkedhettünk. És ahogy mondod: a családtagjaim és a barátaim mindig mellettem álltak és a partnereim voltak: beöltöztek, utaztak, követtek a forgatási helyszínekre, ha kellett, lövöldöztek egymásra, mert ez volt a kérésem feléjük.
Támogató közegre vall…
Mindenben támogattak. Gyerekként édesapámmal folyton a tévét bújtuk, illetve együtt jártunk heti szinten a videotékába, otthon pedig a műsorújságot szemléztük, hogy mindig tudjuk, mikor mennek filmritkaságok a tévében. Már fiatalon egész komoly alkotásokat néztem, úgy hiszem, ez mind meghatározta a későbbi utamat.
Úgy tudom, a képzőművészet szintén erősen lebegett a szemed előtt, annál is inkább, mert abban is sikered volt. Miért győzött végül a film?
Az élet egyszer csak olyan emberekkel hozott össze, akik a filmszakmában dolgoztak. Kikértem a véleményüket, és azt mondták, nem kérdés, hogy ezt kell csinálnom. Tizenötéves lehettem ekkor, és emlékszem, nagyon meglepődtek azon is, hogy fiatal korom ellenére mennyire otthon vagyok a színészek, s a filmek világában.
Téged meglepett, hogy ennyire pozitívan fogadott a szakma?
Nagyon. Mindig van bennem izgalom, megfelelési kényszer: nehezen tudom másnak megmutatni a munkáimat. Ez a mai napig nem könnyű. Folyton azon gondolkodom, mit csinálhatnék jobban?
Igazából kinek akarsz megfelelni?
Jó kérdés. Saját magamnak kellene. De talán az a legnehezebb.
Magadnak is nehéz „megmutatni” a kész művedet? Vagyis milyen érzés visszanézni a munkáid?
Úgy vettem észre, hogy a legtöbb alkotóművész rendkívül kritikus önmagával szemben. A Magány című kisfilmemet három éve forgattuk, de ma már látom, sok mindent máshogy csinálnék. Mégis azt hiszem, ez így van jól: így tudom mindig fejleszteni magam, s a pályámon egyre több filmest ismertem meg, akiktől adott esetben tanulni lehet.
A mindennapokban főként operatőrként dolgozol, a barátaiddal közös filmes cégedben, ahol reklámfilmeket, imagefilmeket készítesz… és még sorolhatnám. Hogy talált meg innen a kisfilm műfaja?
Engem alapvetően mindig is a játékfilm műfaja foglalkoztatott, én eredetileg is efelé szerettem volna menni, de többek között a mai filmes támogatási helyzet okán jobb, ha több projektben van és több lábon áll az ember. Szeretem azt a részét is a munkámnak, illetve kicsit úgy fogom fel, hogy minden egyes munkanap előrébb visz a kreatív játékfilmes projektek megvalósítása felé.
A második rövidfilmed címe: Magány. Ismét fókuszba helyezted a párkapcsolatot, s az elmagányosodást. Miért érezted úgy, hogy ezzel a témával foglalkoznod kell?
Úgy érzékelem, hogy az emberek rengeteget szoronganak, elégedetlenkednek, nem találják a helyüket a modern világban. Furcsa az irány, amerre most haladunk, s a valódi értékek kezdenek eltűnni. Futunk a munka után, egyre többet és többet akarunk keresni, de ez nem könnyíti meg a dolgunkat.
Mit értesz valódi érték alatt?
Például a minőségi, együtt töltött idő, amit egymásnak szentelünk, amikor csak egymásra figyelünk. Egyre kevésbé kommunikálunk egymással, pedig az mindennél többet ér. Sok mindent megoldana, és nem fajulnának el a dolgok vagy szakadnának meg kapcsolatok a kimondatlanság miatt.
A film egyébként nem ad kézzelfogható választ, inkább úgy mondanám, hogy a filmművészet nyelvén mutatja be a jelenséget. Bízom benne, hogy elindít a nézőben valamit, és gondolkodásra, a saját kapcsolatainak felülvizsgálatára ösztönzi őt.
Én tehát nem adok választ, hiszen mindenkiben ott van a saját megoldása. A közelgő veszprémi fesztivált is azért tartom rendkívül fontosnak, mert ekkor egy közös gondolkodás is elindulhat a téma kapcsán. Szerintem ilyenkor mondhatjuk el igazán, hogy sikeres a filmalkotás.
Eddig milyenek a visszajelzések?
Meglepően jók. Többeknek ismerős a helyzet, sokan élnek ebben: elhidegültek társuktól, s már se erejük, se motivációjuk, hogy megoldják a helyzetet, mert már rég félrecsúszott közöttük a kommunikáció. Ha minden a terv szerint halad, jövőre már valamely streaming szolgáltatón keresztül is látható lesz. Nagy örömömre több érdeklődő is akad, aki szívesen sugározná.
A fesztivál teljes programja itt olvasható.
