Nem csoda, hogy a néphagyomány is beszél a „böjti szelekről”, ezek bizony nem tréfálnak: elképesztő sebességgel robognak át a Kárpát-medencén, semmit nem kímélve. Metsző hideggel az embert bántják, de nem restek kiszárítani és felkapni a termőtalaj legfelsőbb rétegeit, és olyan porvihart kavarni, ami a legutóbbi tragikus kimenetelű tömegbalesethez is vezetett, írja a Greendex is az esettel kapcsolatban.
Nem újkeletű dolog az, hogy márciusban és áprilisban – hiába van már ereje a napnak – a nagykabátot még nem tehetjük el. Ennek egyik oka, hogy eltolódtak az évszakaink, és jóformán októberben is nyár van, karácsonykor pedig elmarad hó. Utóbbi mégis meg szokott jönni, csak sokszor márciusban vagy akár április elején. Az egyik évben az a furcsa élménye lehetett a hazai vadászoknak, hogy az április 15-i őzbak vadászati idényt is még a hófoltos tájon kezdhették meg.
A böjti szelek egyébként valóban menetrend szerint érkeznek hazánkba, de azt nem mondhatjuk, hogy nincs rájuk hatással a klímaváltozás. Átlagsebességük ugyanis az évtizedek során némiképp csökkent, de még mindig komoly bajokat tudnak okozni. Egyrészt valóban veszélyes egy-egy porátfúvás a gyorsforgalmi utakon, hiszen a látásviszonyok lecsökkennek és az autókat a hirtelen széllökésekben is nehezebb egyenesben tartani, a „vitorlaként” működő kamionokról nem is beszélve! Másrészt hazánk egyébként is kiszáradó földjein az értékes termőtalajt sem kíméli a szél, és képes kilométerekkel arrébb szállítani azt…
Itt pedig el is érkeztünk a tömegbaleset körülményeinek egy másik okához. Hiszen a böjti szelek önmagukban még nem lennének ilyen fenyegetőek az autópályákon – még akkor sem, ha végeláthatatlan szántóföldek mellett halad el az út – abban az esetben, ha nem lenne mit felkavarnia. Az alacsony csapadékmennyiség miatt azonban a talaj felső rétegében már nincs meg az a nedvességtartalom, ami összetartaná a szerkezetét, így pedig a száraz, porózus föld könnyen a szél játékszerévé válhat.
Ahogy korábbi cikkünkben mi is írtunk róla, Veszprémben idén februárban csapadékból csupán a sokéves átlag egyharmada hullott le, ez a tendencia pedig az egész országra érvényes.
De az sem lenne bölcs dolog, ha mindenért a természet erőit hibáztatnánk. A porviharok kialakulásában az emberi tevékenységnek legalább ekkora szerepe van, mint a természetnek. Kezdve onnan, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság térnyerése miatt sok helyen kivágták azokat a fasorokat és erdősávokat, amelyek szegélyezték a szántóföldeket. Pedig ezek a sűrűbb szakaszok sok esetben elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy megtörjék a szél lendületét, így visszaszorítva a böjti szelek tombolását.
A másik tényező, ami szintén az emberi tevékenységhez vezethető vissza, a nem megfelelő talajművelés, így pedig a talajszerkezet romlása. Holott léteznek előírások is erre, amiket viszont sokszor nem tartanak be a gazdák, kezdve a minimálisan megkövetelt talajborítástól egészen a táblaméret korlátozásáig. Persze akadnak már jó kezdeményezések, amit sok gazda követ itthon is, például a forgatás nélküli talajművelés, de ahogy a cikk elején említettük, ezeknek csak hosszú évek múlva érezhetjük a pozitív hatását.
Addig nem árt felkészülni arra, hogy az ónos eső, a köd, a szél mellett egy újabb kockázati tényezőre is készülni kell az utakon, ez pedig a porviharok megjelenése, aminek a kockázatát, mint a közlekedésbiztonsági szakemberek annyiszor elmondták már, a megfelelően megválasztott sebességgel minimálisra lehet csökkenteni.
