Szabó Bence dolgozata a Veszprémi Szemle legfrissebb számában részletesen megismerhető, a lap pénteki bemutatóján pedig az okleveles építész- és településmérnök egy rövid prezentációban is vázolta a vízióját.
Fontos hangsúlyozni, hogy a következőkben bemutatott elképzelés egy vizsgafeladat, nem a város fejlesztési elképzeléseit tükrözi, pusztán felvet egy lehetséges megoldást.
Az egykori bútorgyár területe egészen a huszadik századig egy külvárosi terület volt (az 1857-es kataszteri térképen még szántóföldek húzódtak ezen a részen), amit az elmúlt száz évben nőttek körbe a kertvárosi utcák. A bútorgyár épületei a múlt század második felére terítették be a telket, és az új évezred első évtizedének végére tűntek el, egy azóta is használaton kívüli prérit hagyva maguk mögött, aminek hasznosítási lehetőségei mind korábbi tulajdonosainak, mind mostanában az önkormányzatnak is sok fejtörést okoztak.
Szabó Bence rámutatott arra, hogy Veszprém egészen különleges adottságokkal rendelkezik, hiszen a Kossuth utcától a várig, majd onnan leereszkedve a Séd-völgyben egészen a Kiskúti csárdáig egy több kilométer hosszú gyalogos övezet húzódik, amibe könnyen bekapcsolható lenne a felső végénél elhelyezkedő háromhektáros bútorgyári terület. Most persze nehézkes a telek megközelítése, hiszen egyik oldalról a Budapest út melletti parkoló és benzinkút, másik oldalról családi házas övezet, míg a Jutasi út felől szolgáltató épületek és a Hársfa óvoda zárják el a közterületektől.
A diplomamunkához kidolgozott terv ezen alaposan változtatna. A Jutasi út irányából elbontaná az óvoda egyébként is újjáépítésre szoruló épületét, és valamivel beljebb, a Reguly Antal utcai lakóépületekhez közelebb építené újra – a szomszédságában pedig egy nagy játszóteret alakítana ki. A mostani helyén parkot hozna létre, ahol a buszra várakozók is kellemes körülmények (és növények) között tölthetnék az időt. A Jutasi úton lévő, most a buszpályaudvar irányába nyíló szolgáltatókat hátulról, a park irányából is megközelíthetővé tenné. A lakóépületek közelében csendesebb, nyugodtabb pihenőparkot képzelt el.
A Budapest út irányából is merész változtatásokat álmodott meg a tervező. A vasútállomás épülete előtt ma parkolóként használt területet is parkosítaná, és mementóként elhelyezne benne egy szépen felújított gőzmozdonyt. Az itt megszűnő parkolóhelyeket a benzinkút elköltöztetésével, annak helyén pótolná. A bútorgyár területét alapvetően zöldfelületként hagyná meg, egyetlen új épületként középen egy vendéglátóegységet és ahhoz csatlakozva egy kisebb, kétszintes kilátót húzna fel, kihasználva a terület domborzati adottságait.
Mint azt az elején leszögeztük, a fent vázolt koncepció nem egy elfogadott önkormányzati terv, csak egy vizsgamunka. Így, ebben a formában biztosan nem fog megvalósulni. Az más kérdés, hogy amikor a jövőt építjük, érdemes teret engedni azoknak a fiatal szakembereknek is, akik önként és lelkesen gondolkoznak azon, hogyan lehetne élhetőbbé tenni városunk elhanyagolt területeit.
