A modern kézilabdában, a közel azonos játékerőt képviselő csapatok összecsapása rendre a végjátékban dől el. Az utolsó tíz-, de még inkább öt perc dönt. Ki tud ekkor higgadtabb maradni, kinek marad még mozgósítható ereje az 55. percen túl is.
Ennek volt élő példája a most szombati csurgói összecsapás. Jó 55 percen keresztül csak futottunk az eredmény után. Rendre a vendéglátóink vezettek, kettő-, három-, de volt, amikor öt góllal is. Nem játszottunk jól. Egy félidő alatt hét gólt dobtunk - Képzeljük el, hogy az első játékrész dobott góljainak majdnem a felét két perc alatt a 26. percet követően szereztük! - és csak Szathmárin múlott, hogy nem kaptunk több gólt. Sokszoros válogatott hálóőrünk legalább hét ziccert hárított.
A második játékrészt az öltözőben kezdtük. Legalább is csak testben voltunk a pályán, de nem fejben, mert pillanatok alatt ötre növelte az előnyét a hazai csapat. Ekkor egy picit megráztuk magunkat - és miként az első félidő hajrájában - egy 3:0-ás rohammal visszajöttünk a meccsbe. De elég volt egy pillanatnyi kihagyás és újra néggyel ment az ellenfelünk. Majd újra kapaszkodás és újra leszakadás. Így ment ez az 53. percig, amikor robbantottunk. Nem pusztán felzárkóztunk, hanem az 55. percben először volt 0:0 után újra iksz az eredmény. Sőt! A csurgói időkérést követően nem csak megőriztük a döntetlent, de fordítottunk. Innen még egy hetessel ikszre jött fel a Csurgó, de újabb vezetésünknél már az újra megítélt hetes se segített a vendéglátóinkon. Oláh kihagyta és az ellentámadásnál Lelkes harmadik találatával először vezettünk kettővel. Ezt még szinte azonnal faragta Nagy lövése, de alig egy perccel a vége előtt újra mi jöhettünk. Időkérés a részünkről, majd 17 másodperccel a vége előtt Tombor nem hibázik. Ezzel vége. Öt perccel a vége előtt egyenlítettünk. Négy perccel a vége előtt vezettünk először. Két perccel a vége előtt volt először két gól az előnyünk, majd ez még egyszer ismétlődik meg: a lefújás pillanatában!
Az akarat és az erőnlét diadala volt. Egyszerűen bírták a fiúk szuflával akkor is, amikor az ellenfélnél már fogyott az erő. (Ez ékes bizonyíték arra, hogy nem feleslegesen szakadt le róluk a Magyar Kupát követő két hét edzésein több vödörnyi izzadtság.) Mindehhez az állóképességen túl kellett az akarat is, mégpedig ennek az akaratnak az ellenfélre kényszerítése. Saját gyengébb játékunktól sem roppantunk össze, nem adták fel a fiúk, hanem újra és újra visszakapaszkodtak a meccsbe és a véghajrában már az történt, amit ők akartak.
Nem akartak a végén hinni a szemüknek a csurgói drukkerek. Mi is csak dörzsöltük a sajátunkat, de a Magyar Kupa négybe jutásért lejátszott meccsre visszaemlékezve jól esően bizsergett bennünk a deja vu érzés.
Budapest Bank Liga, rájátszás az 5-8. helyért, 2. forduló:
Csurgói KK–Balatonfüredi KSE 20:22 (10:7)
Csurgó, 500 néző. Vezette: Hargitai G., Markó G.
Csurgó: NIKOLICS – Oláh 5 (2), Erdélyi 1, Szöllősi Sz. 2, Dömös 2, FREY T. 5, Nagy M. 2. Csere: Pallag (kapus), Császár 1, Cifra 1, Madarász, Kökény 1, Gelley, Antal.
Vezetőedző: Vörös Károly
Balatonfüred: SZATHMÁRI – TOMBOR 6 (2), Bakos 2, Horváth R., Salamon 1, SZÖLLŐSI B. 5, PÁSZTOR 4. Csere: Szabó T. (kapus), Heiczinger, Németh L., Kiss Á., Kovács Gy., Frey J. 1, LELKES 3. Vezetőedző: Sótonyi László
Az eredmény alakulása. 8. p.: 3:1. 15. p.: 6:2. 28. p.: 9:7. 47. p.: 17:14. 53. p.: 18:15. 56.p.: 18:19.
Kiállítások: 6, ill. 14 perc
Hétméteresek: 3/2, ill. 2/2.
Edzői nyilatkozatok
Vörös Károly: – Sajnáljuk a lelkes közönséget. A mai napon az első félidei jó teljesítményünk után fegyelmezetlen támadójátékunk miatt kínos vereséget szenvedtünk.
Sótonyi László: – Tudtuk, hogy nehéz mérkőzés vár ránk. Nem volt magas a színvonal, de nagyot küzdöttünk és a második félidő végére feljavult a játékunk. Védekezésben és támadásban is jeleskedtünk és ennek köszönhető a megszerzett két pont.
