Egy nem hivatalos rekord szerint Magyarországon a Karthago zenekar az, ami indulásától kezdve – 1979 óta – a mai napig változatlan felállással zenél. Ez több, mint 40 évet ölel fel úgy, hogy a zenekar tagjainál nem volt mozgás. Ugyan 40 éves történelemmel a Cash zenekar még nem büszkélkedhet, de a veszprémi rockbanda így is átlépte már a második X-et, és az ő közös történetük is hordoz számos fontos mérföldkövet, koncertet, albumot, majd feloszlást, ami valójában sohasem történt meg, most pedig ismét összeállnak egy koncertre, ami koránt sem biztos, hogy az utolsó lesz.
Csakhogy a zenekar 2000-es megalapítása óta eltelt 22 év, ennyivel lett idősebb a zenekar négy tagja is, akik közül most Tóth István, a Cash billentyűs-énekesével beszélgettünk a zenekar egyik próbája előtt. Utoljára 5 éve voltak ennyire aktívak, már ami a próbatermes összejöveteleket illeti, legutóbb akkor lépett színpadra a Cash, most viszont egy hirtelen jött felkérés miatt újra leporolták a régi nótákat, hogy hamarosan, június 3-án eljátsszák őket Pétfürdőn a Péti Péntek koncertsorozat keretén belül.
Egy telefonhívás elég volt mindenkinek és másnap már a próbateremben voltunk. 20 éve rögzítettük a lemezt, de amikor ismét elővettük őket, egyszerűen csak megszólaltak a dalok, mintha csak tegnap játszottuk volna fel őket – meséli István.
De, hogy miért rezonálnak a mai napig ilyen jól egymással a zenekar tagjai, arról István a Cash eredettörténetének elmesélésével adott választ.
A Cash, mint zenekar ugyan 2000-ben alakult meg, de valójában, ha a tagok személyén keresztül nézzük, akkor egészen 1984-ig kell visszamenni az időben. Akkor létezett Veszprémben egy Gyíkok nevű zenekar, ahol Bakonyvári Mihály dobolt, Horváth Béla szólógitározott és Gfellner Attila pedig basszusgitározott. Ez a formáció néhány évig működött, aztán mindenki felhagyott a rockzenével és a Gyíkok is feloszlott. Ez a három ember aztán 2000-ben úgy gondolta, érdemes lenne mégis feléleszteni azt a stílust, amit a 80-as években képviseltek, így újra összeálltak, de énekesük nem volt. Így jöttem a képbe én.
István a billentyűk mögött
Viszont István sem kezdő énekesként csatlakozott hozzájuk, az az érdekes helyzet alakult ki, hogy a négy zenekartag más-más formációból, de ismerték Istvánt, hiszen valahol már zenéltek együtt, 2000-ben pedig eljött az alkalom, hogy most ezt egy közös zenekarban tegyék meg.
Felmerült időközben, hogy István kilép a billentyűk mögül és csak a mikrofon lesz az ő eszköze, de bárki, aki megfordult a zenekarban a zongora mögött, nagyon hamar kiesett a csapatból, a négy tag akaratlanul is összezárt és nem fért be más tag közéjük.
Így jött létre a Cash zenekar, ami viszont az elején tartalmazott egy plusz „R” betűt is. A névválasztás egy véletlennek köszönhető, ezzel kapcsolatban István elmesélte a városi legendát is, valamint a valóságot, ami jóval egyszerűbb ennél, mégis valahol mindkettő igaz az együttesre.
Még a kezdeti időkben született egy újságcikk rólunk Varga Robi tollából, abban úgy fogalmazott: a dalaink olyanok, amiket nyugodtan lehet készpénznek venni. Ráadásul a Cash csakis élőben játszik, a készpénz pedig akkor jó, ha nem hamis. Sokan ezzel hozták párhuzamba a nevünket is. A valóság ennél jóval egyszerűbb. Attila, a zenekar basszusgitárosa, aki polgári szakmáját tekintve marketinggel foglalkozik először Crash névben gondolkodott. El is kezdett ehhez illő betűtípusokat keresni, hogy megalkossa a zenekar arculatát. A keresgélés közben jött szembe vele a Cash felirat valahol, amikor bevillant, miért ne hívhatnánk így a zenekart is?
Gfellner Attila
Visszatérve az említett újságcikkre, ami a városi legendát is szülte a Cash-el kapcsolatban, szerepel benne, hogy a dalokat nyugodtan készpénznek lehet venni. Itt pedig nem csak a hangzásra utalt az újságíró, hanem a szövegek tartalmára is, amelyeket István jegyzett minden esetben.
A mindennapi emberek mindennapi dolgairól szólnak, csak más megközelítésből. A korai Cash nótákban kendőzetlenül kimondtuk azokat a dolgokat, amelyek jelen vannak a társadalmunkban. Ez nem egyszer váltott ki megrökönyödést akár a zenekar tagjaiból, később a közönségből is. Én magam egy hiperérzékeny ember vagyok, talán emiatt lett ilyen töltete a daloknak.
Viszont ezeket a dalokat a közönség csak a zenekar megalakulása után 2 évvel hallhatta először. Vagyis a 2000-ben létrehozott Cash először csak 2002-ben állt színpadra, de akkor már egy lemeznyi saját dallal, amelyek a Túl mindenen című albumon már helyet is kaptak.
Abszolút tudatos volt, hogy az elején 2 évre bezárkóztunk a próbaterembe. Szerettük volna úgy összerakni a Cash-t, hogy mire színpadra állunk, vérprofi legyen az egész történet. Megírtunk és feljátszottunk 10 saját dalt, amit szerzői kiadásban ki is adtunk és nagyon hamar el is fogytak. Szerintem már a zenekartagoknak sincsenek sajátjaik. Én az utolsó példányomat emlékszem, hogy Balázs Fecónak adtam oda.
Bakonyvári Mihály
A koncertek ezt követően hamar elindultak és egymást követték azokban az időkben. Először csak kocsmákban, klubokban, majd fesztiválokra is hívták őket. Egy ilyenen történt meg egyszer, hogy a Cash éppen a Lord előzenekara lett volna, de a forgatókönyv végül egészen más irányt vett.
Fél órával a kezdés előtt odajött hozzánk Gidó (Gidófalvy Attila, a Karthago és akkoriban a Lord zenekarok billentyűse – a szerk.) és azt mondta: srácok, nekünk sietnünk kell, nem lehetne, hogy cserélünk? Így történt meg, hogy azon a fesztiválon a Cash előzenekara lett a Lord. A történethez még hozzátartozik, hogy annyira siettek, hogy a saját koncertjük után még az első sorban végigtombolták a Cash koncertjét is.
A 2000-es évek eleje tehát a Cash fénykora volt, mégis idővel megtorpant a zenekar lendülete, sőt, látszólag el is tűntek a térség zenei palettájáról. Hogy ennek mi az oka, azt István az akkori évek zenei trendjeivel magyarázza.
Ekkor törtek be a zenei piacra azok a „playback-huszárok” akik aztán eluralták a fesztiválokat és klubokat, A rockzene nagyon hamar a háttérbe szorult, arról nem is beszélve, hogy mögöttünk nem volt menedzsment, akkoriban pedig még az iWiW sem volt elterjedve, nemhogy a Facebook, ahol hirdethettük volna magunkat. Így 2005-től már alig, majd egyáltalán nem zenélt a Cash.
Horváth Béla
Sokan egy ilyen fordulópontot egyből azonosítanak a zenekar felbomlásával, de a Cash esetében ez nem felel meg teljes mértékben a valóságnak.
Mindenkinek ott maradt az életében a zene és más-más zenekarokban, de folytattuk a munkát. Viszont továbbra is, ha valahol zenészre volt szükség, először biztos, hogy egymást hívtuk fel. Sőt, közös formációkat is alakítottunk, többek közt a Jamboree Country Band-et, amelyben induláskor mind a négyen ott voltunk, csak nem Cash néven, hanem máshogy – mesél nevetve István arról a kötelékről, ami köztük kialakult.
Most viszont ismét a régi név alatt, a régi dalokkal lépnek újra színpadra június 3-án a pétfürdői Szabadtéri büfében este 8 órától, ami számukra a lemezük 20 éves jubileuma is lesz.
Hogy mit hoz a jövő, az még képlékeny. A Cash esetében, mivel valójában sosem oszlott fel az együttes, így visszatérésről sem lehet egyértelműen beszélni, mégis a mostani időszak egészen biztosan bevonul a hosszabb történetükbe, hiszen ez a felkérés most új lendületet adott a tagoknak és lehet, hogy egy új albumnak is.
István elárulta, a rockzenei körökben Veszprémben már híre ment, hogy ismét koncertezik a Cash, nekik pedig vannak még a fiókban ötleteik, amelyek megvalósításához lehet, hogy éppen ez a löket kellett.
