Csatárhegy Veszprémtől nyugatra, kb. 6 km-re emelkedik. A helynév a történészek szerint a középkorra, egészen az államalapítás korára nyúlik vissza, és – akárcsak másutt az országban – itt is valószínűleg pajzsgyártók éltek. E Csatár nevű faluról a középkor folyamán sokszor szólnak az írott források, de helyét nem ismerik pontosan a mai napig, mert azóta elpusztult. Emlékét már csak a mai domb neve őrzi.
A 18. században a domb keleti-délkeleti oldalát már szőlő, a többit erdő borította. A levéltári forrásokból tudjuk, hogy 1762 táján egy ferences rendi szerzetes, bizonyos Nerbl Hilár jelent meg és telepedett le a hegyen. 1764. szeptember 14-én engedélyt kapott az egyházi hatóságtól arra, hogy remeteéletét folytathassa, és emellett alamizsnát gyűjtsön a dombra kilátogatóktól. Az engedélyt kiadó helynök azonban az engedélyben kikötötte: „intünk és buzdítunk az Úrban, hogy a jövőben is dicséretes, példás életet élj. A szórakozástól, mértéktelen evés és ivástól (mitől Isten oltalmazzon) botránytól, és a világiaktól való túlságos társalgástól óvakodjál.” (Strausz Antal fordítása).
Hilár az alamizsnából befolyt összegből következő évtől kezdte el építtetni a ma látható kápolnát a Szent Kereszt megtalálása titulussal. Ehhez az alapító megszerezte a Szent Kereszt állítólagos kis darabkáját, így a kápolna búcsújáró hellyé is válhatott. Az épület 1767-ben készült el, miként azt a kőkeretes bejárat fölötti festett évszám mutatta. A kápolna harangját 1777-ben áldották meg, Szent Donát tiszteletére. E patrocínium nyilvánvalóan összefüggésbe hozható a dombon folytatott szőlőműveléssel, hiszen a szent segítségét szokták kérni a jégverés és viharok ellen. Hilár remete 1804. január 24-én hunyt el 67 éves korában, és itt, a kápolnában temették el. 1868. december 15-én újabb harangot kapott a kápolna, melyet Szent Kereszt és Szent Ilona tiszteletére szenteltek, újabb emlékéül a keresztény hagyománynak, miszerint Ilona császárné – Nagy Constantinus édesanyja – Jeruzsálemben megtalálta Krisztus keresztjének maradványait.
A kőkeretes bejárati kapun belépve érdemes megnézni a díszes dobozzárat, a kovácsoltvas kilincset és az ajtó húzógombját. A kápolnába beljebb lépve kis karzat alá érkezünk, ahová fa csigalépcső vezet fel. A kápolna boltozott (hajója és sekrestyéje fölött ún. csehsüveg-boltozat található), az oldalfalakat mészkőlapokkal burkolták, a falakat pedig 1960-as években készült falfestmények borítják (művész: Kőrössy Ilona). Az északnyugati oldalon a templom építését és a csatári búcsút, a délkeleti oldalon a veszprémi csatát (Szent István király és Koppány ütközetét), a mennyezeten Atyaistent ábrázoló falképeket látunk.
forrás: Veszprémi Főegyházmegye
A szentélyben rokokó oltár áll. Az oltártömb előlapján kialakított barlangfülkében Szent Rozália szobrát láthatjuk. A szicíliai származású középkori szentet gyakorta ábrázolták barlangjában fekve, feszülettel a kezében. Az oltárasztalon egyszerű posztamensen felöltöztetett Mária-szobor áll földgömbön, melyet almába harapó kígyó fon körbe, Mária szeplőtelen szüzességének jelképeként. Az oltárépítmény közepén található az oltárkép architektúra megfeszített Jézus szoborral. Az oltárépítmény két oldalán jobb oldalon Mária és édesanyja, Szent Anna, bal oldalon férfi szent szobra látható. Az oltárt dicsfénnyel övezett Szentlélek galamb, fölötte felhőkkel és puttófejekkel övezett Atyaisten szobor zárja, aki bal kezében jogart tart, mellette földgömb, jobb kezével áldást oszt. A kápolna előtt egy durvamészkőből faragott, népies megfogalmazású, feltehetően a 19. század második felében felállított kereszt látható, amelynek talapzatáról egykori felirata sajnos lekopott. A feszület lábánál, a talapzaton Szűz Mária alakja áll.
forrás: Veszprémi Főegyházmegye
1900 táján már csak néhány szőlőmunkás lakott a domboldalban, ők is német anyanyelvűek voltak. Ezzel magyarázható, hogy a miséken a hívek a magyar mellett német nyelven is énekeltek. A kápolnához felvezető út mellett álló kis építményt („Jung-kápolna”), még a 19. század elején építhették. A sokszögzáródású – valójában oltár nélküli – kis építményben a németajkú hívek később kőkeresztet állítottak fel, talapzatán német nyelvű felirattal, melynek magyar fordítása így hangzik: „Isten tiszteletére állítva Josef Jung és hitvese, Maria Jung által az 1900. évben.”
