Mióta világ a világ, a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangi időszakot maszkabállal, mulatságokkal és torkoskodással ünnepeljük. Ilyenkor szinte minden szabad volt: férfiak gyakran női ruhát húztak, nők férfiruhát, és így jártak házról házra, hogy köszöntsék a lakókat, valamint rendszeresek voltak a karneválok is.
Utóbbiakat állítólag már Mátyás király udvarában is kedvelték, akárcsak a nagyböjtöt megelőző dinóm-dánom szinte kötelező kellékét, a fánkot. A legendák szerint receptjét még Olaszországból hozta magával Beatrix, míg egy másik történet szerint a klasszikus szalagos fánkért Marie Antoinette is igen rajongott. E szerint a francia királyné rendszeresen járta álruhában az utcákat, s egyik ilyen útja során kóstolta meg a finomságot, amely annyira ízlett neki, hogy a fánksütőt azonnal a palotába rendeltette, hogy ossza meg a receptet a cukrásszal, innentől kezdve pedig a királyné folyton ezt kérte a bálokon.
Valószínűbb azonban, hogy az édesség se nem magyar, se nem francia, hanem osztrák találmány. A monda szerint az első fánkot egy kenyereiről híres bécsi pék, bizonyos Krapfen felesége sütötte, akaratán kívül. Egy perpatvar során ugyanis annyira megharagudott a férjére, hogy egy marék kelt tésztát dobott felé, az azonban nem őt találta el, hanem a forró olajban kötött ki. Egy másik verzióban a tésztát a felháborodott nép közé akarta dobni, akik türelmetlenül vártak a kenyerükre, mindenesetre a véletlenül elkészült fánk mindkét esetben osztatlan sikert aratott: a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus alatt is ezt ették a tárgyaló felek.
Tudta? A hagyomány szerint a farsangi fánk fogyasztása az újévi lencséhez hasonlóan szerencsét és bőséget hoz a házhoz, de a szerelmi élet fellendítésében is segít: a lányok annak idején ezzel jelezték kiszemeltjüknek az ismerkedési szándékot, míg maga a szalag a karikagyűrűre utalt.
Népszerűsége ma is töretlen, sokan ugyanakkor ódzkodnak tőle, hogy maguk készítsék el, mert túl bonyolultnak találják. Pedig Humli Dávid, a Gusto 13 Bistro & Delicate séfje szerint nincs benne semmi ördöngösség: ha pár dologra odafigyelünk, pillekönnyű tésztát kapunk, amin szépen formálódik a szalag.
Humli Dávid / Fotó: Gusto 13 Facebook
„A titok alapvetően a lassú, dupla kelesztés, aminek köszönhetően lágy, rugalmas tésztát kapunk. Fontos az is, hogy minimum 20 fokos legyen a helyiség, ahol előkészítjük a fánkot és hogy ne legyen huzat, mert attól megfázik a tészta és nehezebben kel meg, egy masszív tömbbé áll össze és így nem formálódik ki a sütésnél a szalag.
Emellett a rumot se hagyjuk ki: mivel tele van zsírokkal a tészta, ezt a nedves rummal tudjuk ellensúlyozni. Attól nem kell félni, hogy emiatt alkoholos aromája lesz a fánknak, hiszen az elpárolog sütés közben. Cserébe viszont a rum taszítja a folyadékot, így a tészta nem süllyed bele az olajba, nem szívja magába azt, hanem szépen felemelkedik” – árulta el Dávid, illetve konkrét receptet és tippet is adott az ízesítéshez.
Hozzávalók
0,5 kg liszt
2 dl tej
3 tojássárgája (ha kisebb, négy is lehet)
60 szoba hőmérsékletű vaj
50 g cukor
1 tk só
2,5 dkg élesztő
0,5 dl rum
magtöret a díszítéshez
Elkészítés
Először a nedves hozzávalókat rakom össze, a tejet, a tojássárgáját, a rumot, majd hozzámorzsolom az élesztőt. Ezután jöhetnek a száraz hozzávalók, a cukor, a só, illetve a liszt, amit szép fokozatosan szitálok hozzá. A cél az, hogy minél simább, levegősebb és ruganyosabb legyen a tészta, így szépen feljöjjön sütéskor. Ezt a szitálással és a lassú kelesztéssel (az élesztő morzsolásával) tudjuk elérni, valamint azzal, ha a vajat csak a legvégén gyúrjuk hozzá a tésztához.
Extra tipp Dávidtól: A citrusok nagyon jól kiemelik az ízeket. Ha van egy botmixerünk, citrom- vagy narancshéjat, de akár egy grépfrútét is beleturmixolhatjuk a cukorba – nagyon sokat fog dobni az ízélményen.
Ha összeállt a tészta, 45-60 percig kelesztjük, majd lisztezett deszkára borítjuk, kinyújtjuk és 12 db (kb. 60-70 grammos) fánkot formázunk belőle. Ezután újra letakarjuk a tésztát és további 20 percig hagyjuk kelni. Miután megkelt, 170-180 fokra melegített olajban aranybarnára sütjük a fánkokat. Ha jól csináltuk, elég egyébként csak egy kicsit megmozdítani a fánkot és szinte magától átfordul, hogy a teteje is átsüljön.
Ha a közepét megnyomjuk sütés előtt, a kis "tálkába" is mehet a töltelék
Mivel tálaljuk?
Természetesen mára a fánkoknak is rengeteg fajtája terjedt el: „a fővárosban, nagyobb megyeszékhelyen gyakori például a mázzal lekent verzió, bár ennek én kevésbé vagyok híve, hiszen alapvetően fánkot a tésztájáért készítünk” – mondta el nekünk Dávid. Ha mégis szeretnénk extrázni, ehetünk mellé lekvárt – a környéken többféle házi lekvár is kapható –, készíthetünk sodót vagy vaníliás, pisztáciás, csokis krémet, de akár meg is tölthetjük ezzel a fánkot. Ehhez egy csillagcsöves habzsákra lesz szükségünk, amivel a második kelesztés után picit megszúrjuk a fánk oldalát és így töltjük bele a lekvárt vagy a krémet, majd, hogy ne folyjon ki sütéskor, kicsit összecsípjük.
Izgalmas köztes megoldás lehet, ha magtöredékkel díszítjük a kihűlt fánkot. „Nemesvámoson nagyon jó tökmagolaj kapható, amiből finom krémet tudunk készíteni, de az is elég, ha csak ráreszeljük vagy megtörve rászórjuk a magokat a fánkra.”
Dávidnál végezetül azt is megérdeklődtük, vajon készíthető-e fánkból vegán verzió és igaz-e az elképzelés, hogy sütőben is süthetjük a tésztát. Nos, ez esetben a válasz, hogy maradjunk inkább a hagyományoknál: adott esetben a búzalisztet magliszttel, a tejet pedig kókusz- vagy szójatejjel helyettesíthetjük. A sütőt viszont kerüljük, ha igazi, duci szalagos fánkra vágyunk, és nem tömörebb, kenyérszerű tésztára.
