Ezúttal ne várjanak tőlem igazi kritikát, elsősorban most
egy belülről jövő kötelezettségemnek teszek eleget. Bocsánatot kell kérnem,
hiszen méltatlanul sokat bántottam magát a művet, sőt mi több, nagy unszolás
árán egy év után döntöttem úgy, egye kutya, megnézem. Köszönöm azoknak, akik
rávettek, hogy félredobjam az előítéleteimet.
Bevallom őszintén, nem szeretem a Hotel Mentholt, nem szerettem már akkor sem, amikor először Győrben láttam, ezért maradtam távol idáig. Most menthetetlenül összehasonlítok. Mit láttam akkor és mit most? Melyik tetszett jobban? Győrben már a szereposztás önmagában garancia kell, hogy legyen az előadásra, s ahogy visszagondolok, egy rossz szavam nem lehet Szulák Andrea vagy Forgács Péter játékára, mégsem sikerült megszerettetni velem ezt a csupa rózsaszín zselévilágot. Vagyis nem magával a korral, és a zenei stílussal van bajom, mindössze akkor ez nekem nem adott színházi élményt. Ennyi. Most más a helyzet, és nem azért mert a Pannon Várszínház színészei jobbak lennének az említett klasszisoknál, bár tegyük hozzá, van, aki pár év múlva simán felveheti velük a versenyt az ország bármely színpadán. Egyszerűen ezek a fiatalok a maguk közvetlenségével, a bohóckodással és természetességükkel magukkal ragadtak. Azt hiszem, őket nem tudom nem szeretni, bármiben is lássam őket. Most akkor jöjjön még egy köszönet, ha a címzettek veszik az adást: Köszönöm, megtörtétek bennem a színházi sznobizmust! Eddig úgy álltam hozzá, hogy be sem ültem olyan előadásra, mely mögött nem sejtettem legalább minimális művészi értéket. Azt mondtam magamban, csak annak van értéke, ami bír egy bizonyos mélységgel és komolysággal, még akkor is, ha mondjuk épp egy vígjátékról van szó. Ma este ki tudtam kapcsolni, és tökéletesen élvezni tudtam azt az előadást, ahová szinte úgy kellett bevontatni. Már ezzel nyertem. Akkor most térjünk rá a kielemzésre, hogy még is csak legyen némi kritika íze ennek az irománynak, s persze azért is, nehogy a végén valaki elfogultsággal vádoljon.
Legutóbb az Én és a kisöcsémről írtam kritikát, akkor úgy fogalmaztam, néha a kevesebb több. Ez ma bizonyítást nyert. Nem úszott fényárban a színpad, nem volt semmiféle cirádás díszlet, mégis ott éreztem magam, a Hotel Menthol világában. Azért ez nem lehetett kis rendezői munka. Ennyi színésznek szinte lépésről lépésre összehangolni a mozgását, megtalálni a megfelelő párokat, a koreográfia a műfajtól függetlenül aprólékos kidolgozottságot sugall. Ami a színészeket dicséri, hogy pontosan megtalálják azokat a pontokat az előadás során, ahol elfér egy kis spontaneitás. Ennek mestere Egyed Brigitta, nem véletlenül úgy tűnik, abszolút ő a közönség kedvence. De spontaneitásban Zayzon Csaba és Koscsisák András is jeleskedik. Zayzon Csabának ma új arcát ismertem meg. A túlnyomó többségben amúgy lírai hős bebizonyította, hogy igazán dögös is tud lenni. Vándorfi László ez alkalommal nem csak az előadás rendezője, hanem egyik szereplője is. Sokszínűsége bravúros. Egyértelmű, a fiataloknak nem csak rendezőként, hanem színészként is nagy mestere van.
A hölgyek…nos, hideg-meleg…: Mag Dorina fantasztikus hanggal van megáldva, a dalok ott szólnak, ahol kell, és úgy ahogy kell, valahogy még sem az igazi, de ezért nem hibáztatható. Nem neki való ez a szerep. Meglátásom szerint - persze lehet velem vitatkozni - Frufru egy kis „fru-fru-fruska lány”, habókos tini, ehhez képest Dorina túlságosan érett, túlságosan nő. Szólói nem annyira fruskásak, mint kellene. Hatás Andreával még nem sikerült megbékélnem. Máskor az volt a bajom, hogy nyávogott, most pedig túlságosan dögös akar lenni, s olykor azt sem értem mit énekel. Kovács Ági már korábban belopta magát a szívembe, a Mentholban is méltó utódja Szulák Andreának a szerepben. A prózai jelenetekben ugyan néha kicsit sok, de ezek vélhetően korábbi beidegződések, az utóbbi időben szépen megtalálta az egyensúlyt, mondhatni beérett, magára talált.
Végül még egy apró észrevétel: A kerékpárok rúdjain elhangzó szerelmes dalok, duettek néhol a Rómeó és Júlia erkély jelenetét juttatták eszembe. Érdekes párhuzam, ha ez szándékos, én nem biztos, hogy belekeverném.
