“Ott fekszik a befagyott Balaton. Igazán fekszik – némán és mozdulatlanul. Messze-messze, ameddig a szemed ellát, fehér halottas szemfedő borítja. A jég, amely eleven vizét betakarja, s a köd, amely fátyolt borít a jégre. Nem a menyasszony fátyolát, amely alatt élet, melegség, lángoló pír s égő vágy váltakozik. Hanem a koporsó leplét, amely alatt hideg van.”
A megyei könyvtár névadójáról, Eötvös Károlyról tudható, hogy ügyvédi és politikai pályafutása mellett mint író is letette a névjegyét. 1900-ban megjelent Utazás a Balaton körül című kötete egyszerre útleírás, anekdota-gyűjtemény és társadalmi tabló, melyből a tó téli arcának megfestése sem hiányozhat.
A jég, amely eleven vizét betakarja, s a köd, amely fátyolt borít a jégre (Fotó: Varga György / MTI)
“Megállsz az akarattyai szilfánál, s szemed körüljár a messze vidéken. Előtted valami fehér szürkeség. Az volt egykor a Balaton vidám arca. Most nem ismersz rá. Tihany ködfelhőnek látszik. Tornyát a hegyen s jegenyefáját a révnél elnyelte a télnek sugara vesztett világossága. Az örsi, lovasi, csopaki és arácsi hegyek egymásba olvadnak, s lábaik összenőttek a parti jéggel. Erdők, mezők, nyaralók egy színre váltak. A fényes víz helyén fénytelen avar. Imitt-amott hófuvatagok nyoma. Se madár, se ember, se vitorlás, se gőzös sehol. Még a nádat is eltemette a hó. Túl a réven, túl Tihanyon a boglári és fonyódi domboknak nyomuk se látszik. A tudomány nem ismer világos sötétséget, a természet ismer. Előtted áll a nagy világ, s te nem látsz belőle semmit. Néha délelőttönként itt-ott a messzeségben néhány fekete pont. S mintha mozogna is. Ezek halászok. Vagy léket vágnak, vagy a kerítőhálót szedik össze. Ezenkívül semmi élet. S ha szél nincs: a teremtés előtti némaság vesz körül. Ennek a némaságnak nincsen súlya, de azért nagyon nyomja lelkedet. Hangod pedig mérhetetlen messzeségbe hatol el.”
A tudomány nem ismer világos sötétséget, a természet ismer. (Fotó: Mónus Márton / MTI)
De ismerünk egy másik szerzőt is – ha lehet, talán még nevesebbet –, aki szintén a Balaton szerelmese volt. Jókai Mór villát is vett Balatonfüreden, ahol nyarait töltötte – Az arany emberben azonban megmutatta a vidék téli arcát is.
“A befagyott Balaton megragadó látvány, kivált az első napokban. Az óriási tó nem úgy szokott befagyni, mint a folyamok, miken töredékes jégtorlaszok csoportosulnak össze; ez egy csendes pillanatában a víztükörnek egyszerre áll meg, mint a kristály, s reggelre ott van az egész vízen a sima, tündöklő tükör. Ezüsttükör, mikor a hold fénye bevilágítja. Nincs rajta semmi törés: egy darabból van öntve. Csak a szekérutak látszanak meg rajta, amint a két part sűrűn fekvő falvaiból átvonulnak, egymást keresztezik, mintha mértani vonalak volnának egy nagy üvegtáblán. A tihanyi hegyfok kettős tornyú templomával oly tisztán látszik most meg a tükörben, tornyaival lefelé fordítva, mint maga a valóság.”
Olyan, mintha két igazi nap kelne fel egyszerre két igazi égen (fotó: Szalai Csaba)
“Most virradni kezdett, a hold elsápadt, s az ég egész hosszában rózsaszínűvé kezdett lenni, mire az óriási jégtükör is csodálatos színt változtatott, mintha élesen kétfelé volna osztva, az egyik része violaszín és rézvörös fényt vesz fel, míg a napkelet felé eső, tehát a rózsaszín éggel érintkező fele azúrkék marad. A tünemény pompája növekedik, amíg az ég egyre világosul; a skarlát, az arany az égen megkétszereződik a tiszta tükörben, s mikor a nap fénytelen izzó gömbje feljön a látkör violabarna ködei közül, tűzszínű páráktól körülragyogva, s letekint e ragyogó jéglapra, ilyen varázsképet semmi tenger nem mutat, semmi mozgó hullámtükör; mert az olyan, mintha két igazi nap kelne fel egyszerre két igazi égen.”
Vajon láthatjuk-e idén télen olyannak a Balatont, amilyennek íróink megénekelték? Lesz-e egybefüggő jég a tó felszínén? Ha igen, valószínűleg nem mostanában: bármilyen hideg is lesz a hétvégén, a jövő hétre gyors enyhülés ígérkezik. Egyelőre tehát jobb híján maradnak a fotók és a könyvek.
