A tavalyi évben több tíz év után először nyitotta meg kapuit a Veszprémi Petőfi Színházzal szemközti, régen nyüzsgő épület. Talán vannak, akik a 12 színes falat csodálva találkoztak első alkalommal a régi parkettás termekkel és az ódon lépcsőkkel, ám számos vendégnek a gyermekkori emlékeket megidéző épület, egykor a hétköznapok legfontosabb helyszínét jelentették.
Az iskola diákjai, pedagógusai ma is szívesen emlékeznek az ének-zenés évekre és hűen vallják: "aki egyszer ének-zenés volt az az is marad".
Szerencsére annak ellenére, hogy az épületben évtizedek óta nincs tanítás a zenei oktatás töretlenül folytatódott a városban és az emlékek ugyan egy új intézménybe költöztek, de a hagyomány változatlanul folytatódott tovább.
Ennek tiszteletére az Ének-Zenei Általános Iskola 66. évfordulójának alkalmából Ének-zenés emléknappal ünnepeltek volt tanulók és tanárok, amelynek egyik jelentős részeként szombat délután nyitották meg az intézmény mindennapjait, történetét bemutató kiállítást a Veszprémi Petőfi Színház előcsarnokában.
A számos rendezvénnyel színesített iskolai midennapok csúcspontja az évente megrendezett iskolai gála volt, amelynek mindig a Veszprémi Petőfi Színház adott otthont, ezért a kiállítás helyszíne nem volt kérdéses.
Oberfrank Pál színházigazgató szerint továbbra is igazak az idézetek: a zene mindenkié és zene nélkül élni nem lehet. Az igazgató kiemelte, hogy nagyon boldog, hogy együtt ünnepelhetik ezt az erős összetartozást, amely az iskolát még több évtized után ma is jellemzi, hiszen ennél nagyobb érték nem létezik.
- Egy időutazásnak lehetünk részesei a kiállításon, ahol a megnyitón elhangzott dalokat hallgatva biztosak lehetünk benne, hogy az egykori diákok és tanárok, amit 40-50 évvel ezelőtt megtanultak azt nemcsak a szívükben, hanem a torkukban megőrizve is tovább tudták vinni - fogalmazott Porga Gyula nyitóbeszédében, majd elmondta, büszkék lehetünk arra, hogy szellemi hagyományainkban mindig törekedtünk az előttünk lévő generációk munkáját folytatni.
Kiemelte, hogy ha Veszprémben nincs jelen ez a szemlélet, nincs zeneiskola, a veszprémiek nem szeretik a közösséget, a zenélést, az éneklést, a hangszerek használatát, akkor nyilván nem lenne fontos a helyi közösségnek, így nem lehetne elérni olyan sikereket mint az EKF program, illetve az UNESCO által Veszprémnek ítélt zene városa cím.
- 1995-ben Veszprémben az Ének Zenei Általános Iskola, mint önálló intézmény megszűnt, ám a Kodály módszerrel oktatott emelt szintű ének-zene oktatás soha nem fejeződött be Veszprémben, hiszen az elmúlt 24 évben zavartalanul folytatódott a Simonyi iskolában - mondta Ebele Ferencné a Simonyi Zsigmond Ének-Zenei és Testnevelési Általános Iskola igazgatója.
A múlt emlékei között állva a jelenre tekintve hozzáfűzte, hogy a jelenlegi iskolában 200 diák ének-zenés, akik minden évfolyamon tanulnak kórus éneklést, illetve ötödik osztályig néptáncot is. Az igazgató kiemelte, hogy hagyományaik ápolása kiemelten fontos számukra, ezért az 50. és 60. évfordulón is számos rendezvénnyel ünnepelték az ének-zenét.
Körbenézve a színház előcsarnokában a múltba utaztak a látogatók egy olyan múltba, amire szívesen emlékeznek vissza. Ezt bizonyítja az is, hogy a kiállított tárgyak és képek egy része egykori diákok és pedagógusok személyes emlékei.
Kulcsár Ágnes a kiállítás szervezője elmondta, hogy a kiállítás törzsanyagát a Simonyi iskola történeti gyűjteményéből állíthatta össze, ezen kívül pedig az iskolatársaktól begyűjtött tárgyak és a levéltári anyagok legérdekesebb iratai alkotják a tárlatot.
A kiállítás első tablója Nagy Lídiáról, az intézmény alapítójáról szólnak: beszédes képek mutatják be a munkát, amivel szinte a semmiből létrehozott egy iskolát. Érdekesség, hogy egy 1961-ben írt levelének egyik mondatából kiderül, hogy az iskola nyitását Kodály 1953-as tavaszi látogatása ihelette és szeptemberben meg is nyitott az intézmény.
