A halloween-hez általában háromféle módon állnak hozzá az emberek. Leegyszerűsítve, vannak, akik várják, készülnek rá, kreatív tököt faragnak, sütőtökös muffinokat sütnek. A másik iskola tagjait kirázza a hideg, ha meghallja ezt az ünnepet. Ők azok, akik egyenesen a keresztény kultúra haláltusáját látják benne. A harmadik csoportot pedig teljesen hidegen hagyja, nem csak a töklámpások megjelenése, de a keresztény és pogány kelta kultúra összecsapása is.
Mi most inkább az első két nézettel foglalkozunk.
A probléma gyökere talán nem is a halloween magyarországi megünnepléséből ered, sokkal inkább annak időzítése szüli ezt a vitás helyzetet. Hivatalosan a halloween-t október 31-én éjszaka tartják. Tehát lényegében éjfélkor egy pogány ünnepből fordulunk át a keresztény egyház pirosbetűs ünnepébe, a mindenszentek napjába, majd ezt követően a halottak napjába. Ez az időzítés azonban koránt sem véletlen, ehhez viszont nem árt röviden megismerni, hogy melyik ünnep pontosan mi köré épült!
Halloween-i tökök egy amerikai templom udvarában (fotó: capecodwave.com)
Akárhogyan is nézzük, a halloween eredete jóval ősibb még a kereszténységnél is. Az ókorban Nyugat- és Közép-Európában élő kelták samhain ünnepének hagyományaiból alakult ki. Az ő pogány hitviláguk szerint évente egyszer a halottak lelkei visszatérnek a földre, hogy beköltözzenek az élők testébe. Az élők félelmükben a holtak elzavarása, megtévesztése miatt öltöztek be különféle maskarákba, állatokat és ételt áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorló lelkek útját. A kelták eltűnésével a mondaviláguk még fennmaradt, pontosabban számos más mediterrán szokással kiegészülve formálódott, és a mai Írország területén vert mélyebb gyökeret. Ahonnan aztán a 19. század tömeges tengerentúlra vándorlásával – immáron egy békésebb verziója – eljutott az USA-ba is, hogy onnan visszatérjen az öreg kontinensre, immáron töklámpásokkal, vidám bulikkal, étellel, itallal megfűszerezve.
A pogány Samhain ünnep rituáléja (fotó: history.com)
Ezzel szemben a mindenszentek ünnepe hivatalosan csak 741-ben, III. Gergely pápa idején merült fel, hivatalos egyházi ünneppé pedig IV. Gergely pápa tette. De miért éppen november elsejére? Talán a pogány oroszlán bajszának piszkálása miatt? A kulturális antropológusok szerint pont ellenkezőleg. A kereszténység elterjedésekor bevett gyakorlat volt, hogy a pogány ünnepeket tételesen elutasították, azonban elsorvasztásuk helyett inkább a saját szokásaikat igazították hozzájuk.
Így lett a pogány samhain (később halloween) ünnepből a megdicsőült lelkek ünnepe a keresztény egyházban mindenszentek formájában, azt követő napon pedig a még tisztítótűzben várakozó lelkek napja, a halottak napja.
A halloween kapcsán mégis elterjedt egy ortodox kemény vonalú elutasítás hazánkban, mi több, egyenesen ősi keresztény kultúránk megcsúfolását vélik felfedezni benne egyesek. „Az ördöggel való cimborálás ünnepe.” Hallottunk ilyen véleményeket is, és bár a töklámpás mondájában tényleg szerepel az ördög, a legtöbb verzió szerint pont az ő becsapása ihlette a világító takarmánynövényeket.
De vetítsük mindezt le a 21. század hétköznapjaiba!
Október 31-én nálunk is rengeteg narancsszínű tököt faragnak ki, elsősorban a gyerekek. Arról már kevésbé hallani, hogy ezek köré pogány rituálékat szerveznek, állatot és ételeket áldoznak a halottaknak. Tulajdonképpen nálunk a halloween célcsoportja a gyermekek és fiatalok, akik az év ezen szakaszában a playstation elől jó esetben felkelnek és kreativitásukat a legváltozatosabb tökök kifaragásában élik ki, közösen, az osztálytársakkal, családtagokkal. Offline szórakozással ütik el az időt, ami annyira hiányzik a kritikusok szerint a mai fiatalságból. Közben pedig nem köpik le a keresztet, nem hívják meg az ördögöt sem személyesen a bulira. Egyszerűen csak szórakoznak különösebb vallási felindulás nélkül.
Egy elterjedt internetes meme a Halloween és a Mindenszentek ellentétéről (fotó:internet)
Éppen ezért nem célszerű, sőt, egyenesen káros is lehet a saját keresztény ünnepünkre, a mindenszentekre nézve, ha megmérettetik a halloween-nal, hiszen egy gyermek szemében nehezen veszi fel a versenyt egy olyan ünnep, ahol csendben, a hidegben, sírokról sírokra járva kell koszorúkat elhelyezni. Ugyanakkor ennek az ünnepnek is meglenne a maga vonzó szerepe a legkisebbek – és a halloween által „legveszélyeztetettebb” korosztály – körében is. Csak mesélni kellene nekik az elhunyt hozzátartozókról, akiknek a sírjaihoz kilátogatnak. Az ő életükről, tetteikről. Ahogy a halloween-i töklámpás is egy történet, úgy minden családnak megvan a sajátja. Csak ezek valóságosak, azok pedig mindig izgalmasabbak a gyermekek számára, még akkor is, ha nem szerepel bennük az ördög.
