A vendégek aspektusából csak kimondva volt egyszerű a képlet: az előzetes elképzeléseik szerint példás fegyelemmel és küzdeni tudással, illetve kellő bátorsággal szándékoztak ponto(ka)t rabolni a budapesti agglomerációban, ám mint utóbb kiderült, nem voltak elég bátrak és pontosak. A királynék városában ősszel is diadalmaskodott ellenfél mindjárt az elején kihasználta a bakonyiak rövidzárlatát, s ezen előnyét hovatovább a lefújásig megtartotta (6-2).
A veszprémiek képtelenek voltak üzembiztossá tenni a támadásaikat, kiváltképp elöl hoztak rossz döntéseket, a produkciójukban nyoma sem volt felszabadultságnak (12-6). Érezhető volt, hogy a második félidőben ennél csak jobb jöhet, már nem volt oly’ gyámolatlan a teljesítményük – néha a játékot is irányították –, de időről-időre felszínre kerültek a hibáik (15-12).
Pont nélkül maradt a VKKFT (archív fotó)
Próbáltak a vetélytárshoz még közelebb férkőzni, de a felzárkózások felemésztették az erejüket, ráadásul a szakmai stáb hozzáállásbeli problémákat is vélt felfedezni a tanítványok „műsorában” (20-15). Pedig labdába rúghattak volna, hiszen a kellemetlen stílusú Pest-megyeiek semmi különöset nem csináltak, főként az olykor passzívnak, míg máskor fegyelmezetlennek tűnt együttesünk baklövéseiből éltek. A rövidzárlatokkal jelentkezett vendégek a végén még nyitottak egy kisebb hajrát, ám az eredményt nem tudták a maguk javára fordítani.
A mérkőzés rávilágított arra, hogy a mieinknek van honnan, hová elindulniuk, s talán mindenre a legjobb gyógyír egy győzelem lenne.
Férfi kézilabda NB I/B, Nyugati csoport, 15. forduló:
Szigetszentmiklósi KSK–Veszprémi Kézilabda Kft. 25-21 (14-8)
Szigetszentmiklós, 100 néző. Vezette: Medve, Tarnavölgyi.
Veszprém: Andorka – Szmetán 2, Haszilló 5, Tóth M., Árpási, Éles, Hári 4. Csere: Sneider (kapus), Füleki, Kovács 1, Heiczinger, Lovas, Sótonyi 4, Melnyicsuk 5/1, Bendicsek. Vezetőedző: Vágó Attila.
Edzői értékelés
Vágó Attila: – Bravúr lett volna a sikerünk, vagyis nekünk igazán nem ezt a párharcot kellett megnyernünk. Ezzel egy-időben viszont be kell, hogy valljam: néhány kézilabdázónkban nincs meg a sportághoz szükséges alázat. Nincs világvége hangulat az öltözőnkben, a közeljövőben ugyanakkor rendet kell tennünk a fejekben.
