Elsőként Molnár Sándor köszöntötte a megjelenteket, majd rögtön át is adta a szót Krámer György koreográfusnak, aki a beszélgetés moderátoraként azzal kezdte, hogy az estnek helyszínt adó antikváriumról beszélt:
„Ez már egy találkozási pont, ahol mindig történik valami, több tehát, mint egy antikvárium.”
A beszélgetés megindításaként a két vendég, vagyis Marton Lívia és Vándorfi László „bemelegítő” kérdései következtek, melyeket Krámer György a lehető legnagyobb felkészültségből indított útnak. Megismertük Vándorfi különös kapcsolatát Jancsó Miklóssal, akitől rengeteget tanult, s mintegy igazi mester, példakép volt számára. Vándorfi elmondhatja, hogy közel száznyolcvan rendezést tudhat a magáénak, noha a kezdetek kezdetén egészen különös szemmel nézett a rendezőkre: „A rendezők mindig is gyanús emberek voltak.”, majd amint belecsöppent, máris megváltozott „gyermekded” véleménye.
Marton Líviáról, aki a Hair dalszövegein dolgozott Likó Marcellal, megtudhattuk milyen barátság hozta erre az előadásra, hiszen az említett alkotótárs gondolata volt, hogy Líviához illene a „szerep”, így már az első nagy beszélgetésre kész anyagokkal ment be a színházba. Lívia az édesapját emelte ki, mintegy mesternek, akitől a legtöbbet tanult az élete során.
Az esten kiderült az is, hogyan jutott Vándorfi eszébe, hogy a Hair-t színre vigye, hiszen már voltak próbálkozások, amikor Budapesten egy nagy volumenű előadás megrendezésébe vágott, de az végül a veszprémi rendezőtől független dolgok miatt nem valósulhatott meg.
Szó esett az előadás „magyarosításáról” is, például, hogy miként került bele az előadásba Radnóti Miklós, és az Erőltetett menet. Aki már látta az előadást, az is elég kulisszatitkot tudhatott meg ahhoz, hogy újra nézze, aki pedig még nem látta, annak itt az idő!
