A Sziveri János nevét viselő intézet minden évben megemlékezik a Délvidékről áttelepült költőre, az Új Symposion szerkesztőjére. Hétfő délelőtt a társaság szakmai tanácskozást tartott a költő műveltségéről, tájékozódási irányairól, költészetének kontextusairól.
Reményi József Tamás
Reményi József Tamás, a Sziveri Baráti Társaság elnöke már az esti díjátadó gálán kitért az egyetem és a város támogató erejére, amelynek köszönhetően a legteljesebb szellemi autonómiát élvezhetik Veszprémben. Sziveri utóélete szorosan kötődik Veszprémhez, hiszen számos barátja és alkotótársa folytatta itt munkáját, a városban alapították meg az Ex Symposion folyóiratot is.
Reményi úgy látja, a 90-es évek légüres tere után ma ismét reneszánsza van Sziverinek, ezt fémjelzi az is, hogy Szeged és Veszprém után megtalálta harmadik otthonát is a társaság: ősszel a szentendrei Ferenczy Múzeumban nyílik kiállítás az Új Symposionról.
A társaság tudatosan törekedik arra, hogy egyre több fiatalt delegáljon a köreibe, 1992 óta pedig rendszeresen odaadományozzák a Sziveri-díjat egy fiatal tehetségnek, aki már letett valamit az asztalra, de neve még nem betonozódott be az irodalmi kánonba.
A díjat idén Sopotnik Zoltán magyar költő, író, szerkesztő és kritikus vehette át Porga Gyula polgármestertől és Reményitől.
Sopotnik Zoltán Salgótarjánban született 1974-ben. 1998-tól publikál többek között a Holmi, az Alföld, a Népszabadság, a Műút, a Prae, a Jelenkor, a Tiszatáj és a Litera lapokban. 2012-13-ban a JAK füzetek szerkesztője volt. 2009-től a Prae folyóirat próza-, majd a 2015/3-as lapszámtól a versrovat szerkesztője, 2010 óta kreatív írást tanít, vers- és prózaszemináriumok vezetője többek között a JAK, a FISZ és a Műút Szöveggyár keretében. Versei több antológiában is szerepelnek, 2013-ben Fahéjas kert címen adták ki mesekönyvét. Eddig öt verseskötete jelent meg: Krokodil (Kortárs, 2003), Az őszinteség közepe (JAK-L'Harmattan, 2006), Futóalbum (Kalligram, 2009), Saját perzsa (Libri, 2012), Moszkvics (Kalligram, 2016).
A költőt jó barátja és szerkesztőtársa, Orcsik Roland méltatta laudációjában, aki visszaemlékezett az első szigligeti estékre, amikor Goethéről és Sziveriről értekeztek, Sopotnikról pedig még kevésbé sejthették, hogy költő lesz. Orcsik őszintén bevallotta, kezdetben Sziveriéhez hasonlóan Soptonik verseit sem szívlelte, később azonban felfedezte a versek barbár érzékenységében rejlő szépséget és a politikai undor mögött meghúzódó elpusztíthatatlan életigenlés lehengerlő erejét.
Kezdetben egyébként Sopotnik Zoltán sem kedvelte Sziveri költészetét. Viszonylag későn, 2001-ben találkozott vele, és két évébe telt, mire megszerette a szövegeket, ma azonban már Sziveri ihletésére íródik néhány verse. Moszkvics című kötetében is három a költőnek szól, melyeket felolvasott az esten.
