Tánc, zene és irodalom különös elegyéből állt össze az előadás. Grecsó Krisztián, József Attila-díjas költő, író elárulta, olyan szövegeket hozott magával, amelyekben valahogy megmarad a pillanat és megáll az idő.
Persze az emberben legtöbbször csak utólag tudatosul a pillanat jelentősége. Így van ez az írással is. Én például nem gondoltam volna, hogy öcsém egy elejtett mondatából egy fél regényt fogok írni – tette hozzá a szerző.
A pillanatok további sajátossága az is, hogy az ember nem tudhatja, melyek válnak majd később derűs, szívesen emlegetett emlékekké és melyek hoznak felszínre kellemetlen, netalántán elfojtott érzéseket.
A magyar kultúra napja alkalmából rendezett esten Grecsó Zoltán, a költő emlegetett öccse is közreműködött. A táncművész produkciójával nem a szöveget magyarázta. A közös est inkább különös küzdelem, egyfajta lelki leltár volt:
Eltérő nézőpontok, más formák a közös gubancok körül.
Tartalmas, mégis intim, szórakozás, egy est a családról, a szerelmekről, az első csóktól az első válásig. Az élményt Döbrösi Laura éneke és Kertész Endre csellójátéka tette teljessé, a látványról pedig Gothár Márton gondoskodott.
