Válság van, a fejünket homokba dugni azonban csak ideig-óráig lehet. A vállalatok közül sokan bezárják kapuikat, egyesek pedig tovább termelnek, míg megmaradt dolgozóik az állásukat féltik. A drasztikus leépítésnél mindig jobb a megelőzés, azonban van e lehetőség arra, hogy elejét vegyük a tömeges elbocsátásoknak? A miértekről és hogyanokról Mihályi Péter professzorral, a Pannon Egyetem Pénzügytan Tanszékének vezetőjével beszélgettünk.
- Rossz hír, de sajnos a munkaerőt összességében, az ország egészére tekintve nem lehet megvédeni – tudtuk meg a tanszékvezetőtől. - Mindig lesznek olyan cégek, akiknek ez sikerül, lehet, hogy pont azért, mert a válság hatására élénkül fel a termelésük. A legtöbb vállalat azonban nem ilyen szerencsés, így csak óriási áldozatok árán, sok alkalmazott elbocsátásával tud csak talpon maradni. A cégek a piaci pozíció megtartásáért érdekeltté válnak, hogy a meglevő munkaerőt olcsóbbra cseréljék, a munkavállalók pedig rákényszerülnek, hogy kevesebb pénzért dolgozzanak. A válság sajnos a kényszerekről szól, melyek hatására átrendeződnek a gazdasági viszonyok, így a munkaerőpiac is - mondta lapunknak Dr. Mihályi Péter.
- Az utóbbi években a vállalatok óriási kockázatokat vállaltak a versenyelőnyök megszerzéséért. Olcsóbb áruk, nagyobb termelési volumen, alacsonyabb profit. Gazdasági visszaesés idején ez különösen érvényes, hiszen azok a cégek, amik nem tudják megtartani a versenyképességet, csődbe mehetnek. Sokan inkább leállítják a termelést, letakarják a gépeket, szélnek eresztik a munkaerőt és várnak a percre, amikor újra elkezdhetik a gyártást - magyarázta lapunknak a közgazdász. - A másik taktika ennél jóval kockázatosabb. Egyes cégek még akkor is tovább működnek, amikor már szinte eladhatatlan a termékük, óriási raktárkészleteket felhalmozva ezzel. Reménykednek abban, hogy a válság után a kereslet felélénkül, nekik pedig - ellentétben a konkurenciával - kínálatuk is lesz - mondta a professzor.
- A munkahelyek megőrzésének egyik eszköze furcsa módon a háztartások megtakarításaiban leledzik - folytatta a tanszékvezető. - A bankok akkor tudnak hitelezni a vállalatoknak, ha az ügyfelek betéteinek nagysága ezt lehetővé teszi. Ha ezek a megtakarítások hiányoznak, akkor a pénzintézet sem tud kölcsönt adni a cégnek. Hacsak külföldről nem érkezik pénz, a versenyképességet javító fejlesztések nem valósulhatnak meg. A vállalat stagnál, rosszabb esetben hanyatlásba kezd, aminek következményeképp a dolgozóinak fizetése, állása is veszélybe kerül. A következtetés furcsán hangzik, de válságban a lakosság is munkahelyeket menthet meg, ha megtakarításokat halmoz fel - fejtette ki véleményét Dr. Mihályi Péter.
