Abban önmagában semmi meglepő nincs, hogy a 2018-as választások után zászlót bontott a Mi Hazánk Mozgalom. Miután az akkori Jobbik Vona Gábor vezetésével elkalkulálta a politikai erőviszonyokat (vagy csak túl nagy bizodalmuk volt Simicska Lajos pénzében és médiabirodalmában), törvényszerű volt, hogy jönni fog egy erő, amelyik politikai honfoglalást hajt végre a néppártosodó Jobbik által üresen hagyott szélsőjobboldali palettán. Az viszont már egy ügyes politikai húzás volt Toroczkai László pártjától, hogy 2020-ban az emberiségre törő koronavírus-járvány idején egyedüliként helyezkedtek szembe az oltáslobbival, mintegy mentsvárat, sőt legitim lázadási lehetőséget kínálva az elkeseredett embereknek. Mindez viszont még mindig kevés lenne ahhoz, hogy 2022 után 2026-ban is saját erőből és nem valamelyik ellenzéki olvasztótégelyben, vagy kifacsart koalíciós alkuk szorításában készülhessenek a parlamentbe jutásra.
Ebben kétségkívül a legnagyobb szerepe Toroczkainak van, aki a pártja potmétereit úgy állította be, hogy egyrészről nem bonyolódott bele az egykori baloldali kis- és középpártok értelmezhetetlen társelnöki rendszereibe, inkább magánál tartotta az egyszemélyes vezető és karizmatikus döntéshozó szerepét, de mellette mégsem dugta el a nyilvánosság elől a párt többi vezető karakterét, úgy, mint a Novák-Dúró házaspárt, Apáti Istvánt, vagy éppen az EP-képviselőjüket, Borvendék Zsuzsannát. A radikális gyökereket is megtartotta kerítésen belül a Mi Hazánk, igaz, ezt proxy-ként kiszervezte a Bartal András-féle Bűnvadászoknak, így a párt politikusai már javarészt a rasszista bélyeg nélkül tudtak politizálni a nemzeti értékek mentén.
A kulcsszó pedig az érték, amit érdemes összevetni a politika másik mozgatórugójával, az érdekekkel. A Tisza esetében előbbiről gyakorlatilag nem beszélhetünk, hiszen egy politikai tábor gyűlölet fűtötte elsöprésének vágya nem érték, hanem az egyszemélyes törzsfőnök nyers érdeke. A DK, habár kísérletet tett a kampányban, hogy zászlajára tűzze a baloldali szociáldemokrata értékeket, sőt még a programját is eszerint alkotta meg, az egykori MSZP-szakadár formáció liberális, majd újabb baloldali fordulata inkább csak az ezirányú hitelességét csorbította. A Fidesz esetében pedig egy túl nagy szervezetről beszélhetünk, ahol sokszor nehéz megkülönböztetni az érték és érdekalapú döntéseket, mindazonáltal Orbán Viktor és Szijjártó Péter csúcsra járatott külpolitikai huszárvágásai meggyőzőek arról, hogy a Fidesz az értékeket és érdekeket képes egy lapra tenni, ha a nemzetről van szó.
„A Mi Hazánk valahol a Fidesz lelkiismerete” – ez a mondat még a kampány derekán hangzott el, amikor a Tisza által ignorált, de a többi jelölt részvételével sikeresen lezajlott politikai vita után az Agóra előtt beszélgetésbe elegyedtek a különböző szimpatizánsok. Ráadásul egy fideszes kötődésű személy mondta egy mihazánkosnak, mintegy elismerve, ha a politikai módszertanban nem is, de az értékek halmazában igenis van metszéspont a két szavazótábor között.
És talán ez a felismerés fogalmazódott meg Budaházy Györgyben, a hazai szélsőjobboldal már-már ikonikussá vált szereplőjében, amikor az Ultrahangnak adott interjújában éppen ő mondta ki, ha nem akarunk az országban egy globalista baloldali fordulatot, amit a Tisza-kormány hozna el, akkor a nemzeti érzelmű embereknek egyéni jelölteknél igenis a Fidesz képviselőit kell támogatni, mindazonáltal listán egyértelműen a Mi Hazánk támogatására buzdított. Budaházy ezt a taktikai szavazást a magyar választási rendszer sajátosságaival indokolta, amelyben a 199 parlamenti mandátum közül 106-ról a helyi eredmények döntenek. Márpedig, ha Budapest néhány körzetét nem nézzük, akkor szinte mindenhol a Fidesz és Tisza jelöltjei az esélyesek, nagyságrendekkel a Mi Hazánk, DK és a többi párt emberei előtt. Sőt, a kormánypárt politikusai itt még előnyt is élveznek, egyrészről tapasztalatuk miatt, másrészről azért, mert a Tisza Pártnál még kísérlet sem volt arra, hogy ne Magyar Péter Facebook bejegyzéseit felolvasó marionettbábúkat indítsanak csak.
Ezzel az átszavazással a Mi Hazánk szimpatizánsai valóban gyorsan felülhetnek a mérleg nyelvére, és ha nem is az országos nagypolitikában lavírozva, hanem 106 helyi körzetben, de elbillenthetik arra a választás végkimenetelét, hogy április 12-én éjszaka végül azok az értékek győzzenek, amelyek hozzájuk is a legközelebb állnak egy újabb nemzeti érzelmű kormánnyal és egy erős Mi Hazánk jelenléttel az új parlamentben.
Nyitókép: Mi Hazánk Mozgalom Facebook-oldala
