Az emberiség első dokumentált tetoválása egy történelmi celebritáshoz köthető. A több mint ötezer évvel ezelőtt élt Ötzi jégbe fagyott múmiájára az olasz Alpokban találtak rá 1991-ben. A múmia orvosi vizsgálata során nemcsak az derült ki, hogy a férfi gyilkosság áldozata lett, életében pedig Lyme-kóros és laktózérzékeny volt, de testén számos tetoválást is találtak.
„A múmián 15 kékesfekete, szénporral készült tetoválás-csoportot találtak: negyvenhét, csoportonként párhuzamos vonalat valószínűleg gyógyító szándékkal rajzolták a lágyéktájon és a jobb bokája körül. Van még egy kereszt alakú rajzolat a jobb térdhajlatában és több pont a klasszikus akupunktúra pontokon. Ezt a fajta »égetést«, ami közben tűvel gyógynövényeket juttattak a bőr alá, más népek is alkalmazták” – olvashatjuk a Wikipédián.
A múmia tanulmányozása a mai napig újabb eredményeket hoz, éppen az idén fedeztek fel egy újabb tetoválás-csoportot. „Az új testdíszítést jobb bordái alsó részén találták meg, és Albert Zink, a kutatás vezetője szerint igazi meglepetés, mivel nem számítottak újabbra. Emellett ez az első tetoválás, amelyet törzse elülső felén fedeztek fel” – tudósított a hirado.hu.
„Bár az új bordatetoválás nem ízületek közelében van, Zink szerint Ötzinek lehettek mellkasi fájdalmai. A tetoválás helyét magyarázhatják egyéb problémái is, többek között epekő, ostorférgek és érelmeszesedés. A bordatetoválás emellett olyan helyen van, ahol Ötzi kisugárzó fájdalmat érezhetett - mondja Walter Kean reumatológus, aki korábban már tanulmányozta a múmiát, de az új kutatásban nem vett részt. A kutatók szerint ennélfogva továbbra sem zárható ki a tetoválások terápiás célzatú használata.”
A történelem során a tetoválások számos célt betöltöttek. Az ókori Egyiptomban adminisztrációs feladatuk volt: a státuszt, foglalkozást és egészségi állapotot jelölték a bőrön.
A harcosok tetoválásának célja az elrettentés volt, és ez az évszázadok során gyakran hasznos eszköznek bizonyult. Olyannyira, hogy a tetovált szkítákkal még Nagy Sándor sem mert kikezdeni. A később Róma ellen hadba vonuló germánok még a pszichikai hadviselésnél is nagyobb hitet fektettek a mintákba: jobb vállukat nem páncéllal, hanem mágikus tetoválással védték.
Az egyiptomiak adminisztrációs és a germánok harci védelmező tetoválásait ötvözi feladatában a maori harcosok varrása: az ő bőrükről leolvasható, hány csatában vettek részt, mekkora földjük, hány feleségük és gyerekük van. Mindezt úgy, hogy már megjelenésükkel is elrettentsék ellenfeleiket.
Ahogy mondtam, nem az elmúlt évtizedekben kezdtünk el mintákat varrni a bőrünkbe, egy tekintetben azonban mégiscsak különböznek az itt felsorolt történelmi példák azoktól, amikkel nap mint nap találkozhatunk. Mára a tetoválások funkcionalitása kevés kivételtől eltekintve elveszett, bőrünket pedig átadtuk az önkifejezésnek.
