A városháza aulájában szeptember 8-ig látogatható tárlat megnyitóján Brányi Mária alpolgármester elmondta: számára Nemeskürty István Requiem egy hadseregért című kötete jelenti azt a forrást és kiindulási alapot, ami a doni katasztrófa megismeréséhez hozzásegítette. Éppen ezért Nemeskürty gondolatait idézte fel.
Brányi Mária
„Az 1943-as sajtó és az uralkodó osztály agyonhallgatta ezt a vereséget, mert elkerülhetetlen volt, s ezt az állam vezetői is tudták. Kétszázezer embert cinikusan a halálba küldtek; aki közülük mégis életben maradt, veszedelmes propagandát hozott haza: a németek gyűlöletét, a szovjet emberek iránti megértést és azt a biztos meggyőződést, hogy őket szándékosan kergették pusztulásba.
De a 2. hadsereg másfél százezernyi halottjának megsiratása később is elmaradt. Valószínűleg azért, mert a vereség Horthy-Magyarország megérdemelt katonai veresége volt”
- írta Nemeskürty. A szerző feltette a kérdést:
"miért is gyászolná a nép Magyarországa az urak Magyarországának hadseregét?"
„Katonai irodalmunkban is közhely, hogy 1943. január 12-én Urivnál a 7. hadosztály s vele az egész hadsereg »órák alatt megfutott«. Szégyen, hallgassunk hát róla ősi nemzeti szokás szerint.
Pedig ezeket az embereket, ezt a százezernyi férfit egyszer el kell siratni. Mert zömében áldozatok voltak”
- idézte Nemeskürty szövegét Brányi Mária, aki e gondolatmenetre ráfűzve megállapította: a mi felelősségünk, hogy beszéljünk az ő áldozatukról, ismerjük meg a körülményeket és vonjuk le az általános érvényű tanulságokat. A kiállítás – a főhajtás lehetősége mellett – ezt a célt is szolgálja.
Reményi József 1911. július 8-án született Demecserben. A kereskedelmi iskola elvégzése után könyvelőként, gazdsázként alkalmazták Királytelken a Dessewfy-uradalomban. Az 1930-as évek végéna Tungsram Rt. alkalmazta számviteli szakemberként, majd a második világháborúban a Donnál szolgáló második magyar hadseregkórházvonatain szolgált az ellátásért felelős gazdasági vezetőként. A háború után nyugdíjazásáig a Tungsramnál dolgozott. 1998. júliusában hunyt el.
Véghné Reményi Mária
„Ezzel a kiállítással apánkat, és azokat a személyeket akartuk bemutatni, akik a világháború árnyékában is emberek tudtak maradni” – fogalmazott Véghné Reményi Mária, Reményi József főhadnagy lánya. A kórházvonatokon dolgozók többet is tettek a sebesültek elszállításánál és ellátásánál. Az iszonyú éhínségben a katonatársakon túl a környező lakosságot is ellátták a maradék élelmiszerrel. „Édesapámnak 1941-42-ben az volt a feladata, hogy felkészítse a magyar hadsereget a háborúra, járták az országot és terményt gyűjtöttek be, ezt mutatja be a kiállítás első része; a második a katonáknak a vasútállomásokon várakozó hozzátartozóit, majd a kórházvonat életét, a háború helyszíneit és pusztítását mutatja be.”
