Mióta zenéltek együtt?
Andrej: Középiskolás voltam, amikor megismertük egymást. Roli abban az iskolában dolgozik, ahova én is jártam és egyszer úgy hozta a sors, hogy együtt álltunk színpadra. A közös fellépés után sokszor beszélgettünk arról, hogy mindkettőnknek vannak ötletei, amiket közösen meg tudunk valósítani. Otthon kezdtem dalszövegeket írni és a középiskolában próbáltam összeszedni a bátorságomat, hogy ezeket meg is mutassam valakinek. Tudták rólam, hogy ezzel foglalkozom de elsősorban magamnak írtam. Később azt éreztem, hogy jó lenne, ha történne ezekkel a szövegekkel valami és nem csak a fiókban hevernének. Ekkor vettem a bátorságot és mutattam meg Rolinak az írásaimat. Szerencsére tetszett neki és írt hozzájuk egy-két gitár alapot.
Roli: Nagyon könnyű vele dolgozni, mert írok pár sort és rögtön jön rá neki a szöveg. Zeneileg nagyon egymásra tudunk hangolódni.
Melyik stílus elemek találhatók a zenétekbe?
Andrej: Azt gondoljuk, hogy mi inkább a populárisabb vonalat képviseljük. A szövegekbe ugyan próbálunk belecsempészni egy kis alternatív vonalat, de az is inkább populárisabbá fordul át, amikor megszületik hozzá a zene és a hangzás.
Hogyan születnek a szövegek?
Andrej: Ez nagyon változó. Van, amikor egy meglévő zenei alap hangulata hozza az ihletet és van olyan is, amikor csak leülök az asztalhoz és leírom a gondolataimat, vagy ami éppen történt velem. Próbálom nem csak a saját gondolataimat megfogalmazni, hanem észrevenni azokat a dolgokat is, amik körülöttem történnek. Próbálok olyan kulcsszavakat kifejteni, ami mindenkit megérint. A szerelem például ilyen. Ha a szerelemről ír az ember, akkor nagyon sok mindent tud hozzá kötni, és ahogy egyre több mindent köt hozzá, úgy egyre tágul a kör.
fotó: Bödör Mónika
Volt-e olyan közös élményetek, ami azóta is meghatározza azt, amit csináltok?
Roli: Volt a másik zenekaromnak, a Dan'n'roll-nak egy koncertje ahol ott volt az Andi is és valahogyan közösen felkeveredtünk a színpadra és eljátszottunk egy közös számot, aminek a végén annyit hallottunk a közönség soraiból, hogy: „Akkor maradjál még!”. Ez nagyon jól esett, hiszen előtte nem próbáltunk semmit és mégis annyira egybe volt az egész.
Barátok vagytok?
Roli: Eleinte munkakapcsolatnak indult, de nyilván, ahogy egyre több időt töltöttünk együtt és megismertük egymást valamennyire közeledtünk egymáshoz. Nem mondom, hogy a legjobb barátok vagyunk, de még az is lehet, hogy a közös munka során az is kialakul. Ehhez azonban még sok időre és közös élményre van szükség.
Mivel foglalkoztok, amikor nem mikrofon vagy gitár van a kezetekben?
Andrej: Én vendéglátósként végeztem és jelenleg egy étteremben dolgozom. Természetesen nem ezt szeretném életem végéig csinálni. Ha később sikerül abból megélni, amit egy fellépésért vagy lemezért kapunk, akkor mindent a zene mögé helyeznék.
Roli: Én a Jendrassik - Venesz Középiskola és Szakiskolába dolgozom oktatás technikusként.
fotó: Bödör Mónika
Mennyi időtök van a zenével foglalkozni?
Roli: Mivel a munka úgy épül fel, hogy én szerzem a zenéket Andi pedig a szövegeket írja ezért kevés olyan alkalom van, hogy együtt próbálunk. Ha jönnek az ötletek, gyorsan felvesszük és elküldjük a másiknak, aki hozzáteszi a saját részét. Nagyjából így működött eddig a dolog.
Andrej: Rengeteg idő kell a stúdiózáshoz is, amit az idő hiányában nehéz összeegyeztetni, de fokozatosan, a lépcsőfokokat megmászva próbálunk előre haladni.
Megtennék érted bármit címmel jelent meg nemrég egy dalotok. Mit kell tudni róla?
Andrej: Ez egy olyan dal lett szerintem, ami nagyon sokakat érint. A szöveg arról szól, hogy vagyok én és van egy másik ember, akiért mindent megtennék, csak nem tudom, hogy hova tegyem magam az ő életébe. Reméljük, hogy nagyon sokakhoz eljut ez a dal és mindenki egy kicsit magára ismer majd benne.
Merrefelé hallhat benneteket a közönség?
Roli: Május 28-án, szerdán este fél tíztől egy pár szám erejéig a Grand Canyonba várjuk a kíváncsi füleket.
