Nehéz időkben gombamód szaporodnak a különféle megváltó álmok, az elégedetlenséggel együtt szokott növekedni a végső katasztrófától való félelem. Ilyen időszakokban szinte a semmiből szoktak felbukkanni azok az egyéniségek, akik megmutatják kortársaiknak a nehézségből kifelé vezető utat. Az Izrael földjén dúló háborúk, az ismételten kivívott, majd újra elveszített függetlenség sikerei és kudarcai között a zsidóság egyre feszültebben várakozott Isten valamilyen beavatkozására. Várták, hogy Isten megszabadítja népét az elnyomóktól. Várták, hogy igazságosan megfizet mindenkinek – de ez egyúttal félelmet is keltett, s emiatt rettegve vártak valamilyen sosem látott mértékű pusztulásra is.
S ebben a feszült várakozásban jelent meg egy furcsa figura. Nem nagyon mutatkozott a városokban és falvakban, sokkal inkább a sivatagon átfolyó Jordán folyó mellett tartózkodott. Különlegességét sokan megcsodálták, hallgatták gondolatait, s egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Néhány év leforgása alatt mindenütt ismertté vált, sokan úgy gondolták, hogy ő fogja meghozni a kívánt fordulatot.
Az illetőt Jánosnak hívták. Beszédeinek tartalmát két témakörben foglalhatnánk össze. Ő is osztotta kora várakozásait, s azokat talán a többieknél is radikálisabban hangoztatta. Biztos volt abban, hogy Isten hamarosan eljön. Eljön, hogy ítéletet tartson, hogy tűzzel tisztítsa meg népének tagjait. S az ő jövetele nem a távoli, hanem a közvetlen közeli jövőben várható. „A fejszét már a fák gyökerére tették!” – fogalmazta meg Isten közelségét. Az utolsó pillanat hírnökének tartotta magát, aki a nagy tűz (ma talán azt mondanánk: a nagy világégés) előtt utoljára figyelmezteti az embereket. Az isteni tűz minden olyan dolognak és embernek közeli pusztulására utalt, ami nem felelt meg Isten elvárásainak. Beszédeinek másik nagy témája a helyes életmód volt. Nem sokat törődött a hivatalos igazságszolgáltatással, sem a hivatalos istenkeresés útjaival, nem törődött a jeruzsálemi Templomban zajló imádságokkal. A hétköznapi viselkedésre, a többi emberrel való kapcsolatra helyezte a hangsúlyt, amelyben minden hallgatója talált megszívlelendő szempontokat.
Persze csupán fenyegetéssel ő sem tehetett volna olyan nagy népszerűségre szert. János azonban „feltalált” valamit, ami azóta is jelen van rengeteg vallásos ember életében. A közelgő tüzes ítéletre készítette fel embertársait. Ennek két eszköze volt: A bűnbánattartás és a keresztség, vagy más szóval bemerítés. Bár a zsidóságban a Kr.e. 2. századtól léteztek különféle rituális mosakodások, János keresztsége egészen más volt. Azokat az embereket, akik életük megváltoztatásával akarták elkerülni a közelgő ítélet veszélyeit, egy alkalommal bemerítette a Jordán folyóba. Ez a víz védte meg őket a közelgő tűztől. S találmányát, a keresztséget – ha nem is egészen ebben a formában – átvette tőle minden keresztény felekezet. E tevékenységéről kapta János a melléknevét, ezért hívjuk őt Keresztelő Jánosnak.
Kortársaira tett hatását nehéz lenne túlbecsülni. Mivel szakított a jól megszokott keretekkel és normákkal, el tudta érni azt, ami e kiüresedett keretek között szinte lehetetlenné vált: személyesen szólította meg az embereket, s ezzel tudott hatalmas tömegeket megmozgatni. Hatalmas mozgalom alakult ki körülötte, sokan nem tértek vissza hazájukba, hanem mellette maradtak, mintegy tanítványai lettek. Nem csak szavaiban és tetteiben, hanem személyiségében is megéreztek valamit a közelgő félelmetes, tűzzel ítélő Istenből.
Természetesen nem mindenki nézte jó szemmel Keresztelő János működését. Különösen az akkor már római fennhatás alatt álló politikai vezetőket zavarta egyre jobban János jelenléte, üzenete, népszerűsége. Az alárendelt zsidó vezetők attól tartottak, hogy egy esetleges lázadás esetén őket vonják felelősségre a történtekért. Keresztelő János ezzel persze nem sokat törődött. Alkalmasint őket is szembesítette képmutató életmódjukkal, az igazságtalansággal kötött kompromisszumaikkal. Beleszólt például Heródes Antipász házasságpolitikájába, ami nem felelt meg a zsidóságban elvárt erkölcsi normáknak. Ez a figyelmeztetés később Keresztelő János életébe került. Heródes ugyanis börtönbe záratta őt, majd nem sokkal később kivégezte.
Keresztelő János üzenete azonban tovább élt. Tanítványai később is gondoskodtak arról, hogy mesterük tanítása és életmódja fennmaradjon. Persze, a Keresztelő által hirdetett tüzes világvége nem következett be. Mégis, üzenetében volt valami, ami örök érvénnyel rendelkezik. Hiszen azon kevés emberek közé tartozik, akit nem csak a Biblia, hanem a Korán is Isten nagy követei közé sorol. Keresztelő János olyan ember volt, aki nem csupán tanított, hanem tanítását minden körülmény és nehézség közepette meg is élte. Fent említett tanítványairól nem csak a Biblia tesz tanúságot. A XX. század második felében bukkantak rá egy olyan vallási közösségre, akik a Közel-Keleten élnek, s mind a mai napig Keresztelő Jánost tartják vallásuk és mozgalmuk alapítójának. A kutatók azt vélték, hogy ezzel közelebb kerülhetnek Keresztelő Jánoshoz, kiderült azonban, hogy ez a közösség sajnos csak nevében hordozza Keresztelő Jánost, a későbbi eszmei áramlatok rengeteg ponton befolyásolták gondolkodásmódjukat.
Keresztelő János személyét sokan sokféleképpen értelmezték. A Biblia úgy mutatja be őt, mint Jézus előfutárát:
Jn 1
19 János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: "Ki vagy?" 20 Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás." 21 Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" - felelte. "A próféta vagy?" "Nem" - válaszolt. 22 Így tovább faggatták: "Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?" 23 Ezt felelte: "A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. 24 A küldöttek a farizeusoktól jöttek, 25 s tovább kérdezgették: "Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?" 26 János így válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, 27 aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani."
28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
Az itt leírt jelenetben egy hivatalos küldöttség érkezik Jánoshoz, hogy kiderítsék, kicsoda ő. A jelenet érdekessége, hogy János semmit sem mond magáról, semmit sem mond el abból az üzenetből, amit fent vázoltunk. János nemet mond minden kérdésre. Keresztelő Jánosnak itt egyetlen feladata van: Válaszaival, szavaival, egész lényével rámutat az utána érkezőre, a közeledő Istenre. Keresztelő János meghirdette Isten minden korábbit felülmúló érkezését. Utána azonban nem a világvége, vagy valami tüzes katasztrófa következett, hanem egy hozzá hasonlóan nagyhatású férfi, Jézus fellépése…
