Navratil Judit
Szombaton nyílt meg Navratil Judit „tigrisbajszon túl” című kiállítása a Csikász Galériában. A népes közönséget vonzó, de mégis bensőséges megnyitón Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza igazgatója elmondta, kettős apropója van a fiatal művésznő tárlatának. Egyrészt a Művészetek Háza mindig igyekszik a legfrissebb művészeti tendenciákat megmutatni, másrészt a 2010-es Tavaszi Tárlaton Navratil Judit elnyerte egy önálló kiállítás megrendezésének lehetőségét – és ez most teljesedett be.
Nagy Szilvia
Nagy Szilvia kulturális antropológus, a Miskolci Galéria munkatársa megnyitó beszédében a művészből – és mindenkiből – előtörő értelmező kereső gesztus és a játékosság fontosságát emelte ki. – A kiállítás rajzai, fotói, animációi és akvarelljei csak első ránézésre tűnnek a gyermekvilág színes és dédelgetett képeinek, ha közelebb lépünk, és aprólékosan szemügyre vesszük a világot gyakran madártávlatból ábrázoló műveket, felfedezzük az alkotások finom színeiből kirajzolódó társadalomkritikát – fogalmazott Nagy Szilvia.
A Csikász Galéria barátságos terei szombat délelőtt színnel, fénnyel, humorral, kedvességgel teltek meg – a művésznő képeinek köszönhetően. Navratil Judit többféle alkotásaiban egy közös vonás bizonyára van: nem érezni belőlük az erőltetettséget, nem gondoljuk azt, hogy a művésznő felvett egy eladható stílust, és azt műveli programszerűen. A festmények, rajzok könnyedek, érződik belőlük a mű és művész közötti harmonikus viszony.
A sokszínű tárlat – melyben látható rajz, festmény, fotó, animáció – egyik legérdekesebb technikája a madártávlat nézőpont használata. Több rajz felülről és kiterítve szemléli a világot és a témát, és a komplexen érezhető harmónia mellett a rengeteg apró részlet teszi teljessé az alkotásokat. A „tsepadub és tsa” (budapesti tájkép fentről, kiterítve) kilenc külön festményből áll, amely előtt akár egy órát is el lehet tölteni, figyelve a miniatűr vonalakra, szövegekre, amelyek többek között 21. századunk új „rendjére” reflektálnak – pl. „hirdetési célú társadalom”, „Irtsuk ki a természetet együtt!”.
Az pszichedelikus álmok kivetülése mellett megjelennek az ironikus dokumentációs munkák, mint például a „kutyagumi” – ahol utcai kutyaszarra kerültek színes gyurmakakik –, vagy a „cigijógi” fotósorozat – a jógipózokban való pöfékelés megörökítése.
Nagy a szürkeség így december környékén a városban, talán éppen ezért esik annyira jól a szín-játék Navratil Judit képein, vagy talán azért, mert a 21. századi rikító sok-színűségtől elhatárolódva harmonikus az alkotások szín-világa. És számomra külön élmény volt, hogy a képek címei („macsakakaparás”, „szőrmóksegg”, „jógagyár”, „kakilnikell”, „tsepadub és tsa”, „cigijógi”…) nem nélkülözik szó-játékokra épülő a nyelvi humort. Az járt az agyamban a képek nézegetése közben, hogy a képek épültek-e a szó-játékokra, vagy a képekből alakultak az asszociációs szó-játék-címek – de azt hiszem, mindegy; a végeredmény a fontos.
PS.: Jó tanács a cikk végére; aki derülni, gondolkodni, kikapcsolódni vágyik, nézze meg Navratil Judit kiállítását a Csikász Galériában. Nem fog csalódni! A tárlat 2012. január 28-ig látható Veszprémben.
Kapcsolódó link: http://www.navratiljudit.com
