Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2026. április 3. Buda, Richárd
Veszprém
11°C
2026. április 3. Buda, Richárd
Veszprém
11°C

Színészrandevú Nagyvázsonyban / – a színházban „csak” emberek vannak –

2008. július 31. 23:06
Ismét érdekes emberekkel találkozhatott a nagyvázsonyi „Völgytornác” közönsége a Vehír Randevú csütörtöki fórumán. Ezúttal a Pannon Várszínház művészei: Kovács Ágnes Magdolna (Gia), Egyed Brigitta és Zayzon Csaba válaszoltak Füssy Angéla kérdéseire.
A bevezetőben ki-ki a maga stílusában mutatkozott be, fölvázolta eddigi pályáját, szólt elhivatottságáról. Meglepően mindhárman nagyon nagyra tartották a veszprémi gyökereket, a Pannon Várszínház hívó szavát.

Egyed Brigitta elmondta, hogy már kezdőként is szép szerepeket kapott, vonzotta a gyermek-közönség. Saját bevallása szerint is – „alkatom ellenére” – kapott lehetőséget a nagyobb figurák megformálására.


Zayzon Csaba, aki a Pannon Várszínház 2001-es születésétől fogva tagja a társulatnak, még egy Disney-film szerepét is visszamondta, ezzel is jelezve elhivatottságát Veszprém és a közönség iránt. Amit egyszer elkezdett az ember – összegezte ars poeticáját –, annál legyen ott, s fogja a kezét.


Kovács Ágnes (Gia) arra a kérdésre, hogy van-e különbség fővárosi és „vidéki” színház között, elmondta, hogy többet játszott a fővárosban, így van is tapasztalata az összehasonlításban. Eszerint a vidéki teátrum közönsége inkább emberarcúbb. Budapesten sokszor azért színész a színész, hogy ott sztár legyen, írjanak róla.

A gondolatot azzal egészítette ki Egyed Brigitta, hogy „a mi színházunk olyan, hogy ott egyből meg kell fogni a nézőt.” Ezzel utalt Vándorfi László direktor „in medias res” stílusára, amely mind nézőnek, mind színésznek és kritikusnak eddig nagyon jól „bejött”.


Zayzon szerint a vidéki és a pesti színházakat elsősorban anyagi helyzetük különbözteti meg. Az előbbieknek kevesebb jut, de más a fővárosi színésztárs élete is. Sokan elvárják már a színpadra lépéskor a nyíltszíni tapsot (mintegy előlegként), itt ez a szerep után dukál. Épp ezért vért kell izzadni. A művész azt is hozzátette, hogy a gazdagabb színházaknál igen fontos szerepet kap a szcenika (látvány- és egyéb elemek).

Nagy úr a pénz – folytatta Egyed Brigitta –, s ha a színház nagy támogatást kap, a darab látványosabb lesz, míg másutt könnyen megjegyzi a néző, hogy a deszkákon „csak” emberek vannak, sehol egy füstgép… Az pedig egy érdekes jelenség, hogy egyre inkább a színészre, nem pedig a darabra kíváncsiak a nézők. Ez kevésbé érvényes a kamaraszínházakra, ahova inkább a „vájt fülű” látogató vesz jegyet.

Kovács Ágnes úgy látja, kezd megváltozni (és megfogyatkozni) a „nagy” jelzővel illetett színház, illetve társulat. Bár mintegy nyolcvanezren vannak a pályán, az igazán nagyok hatvan felettiek. Tapasztalata szerint ma a sikert a rajongók számából mérik le.

Ebben a világban – fonta tovább a beszélgetés fonalát Zayzon – már Pesten sem olyan rózsás a világ. Mégis a Pannon Várszínház vidéken is tud olyat nyújtani, ami valósághű, s fel tud oldódni napi nyűgjei alól a néző.

Arra a kérdésre, hogy anyagilag miképp becsüli meg munkájukat a világ, a legfrappánsabban Egyed Brigitta válaszolt: „Amit akarunk, azt megkapjuk: jól megérdemelt tapsot, mosolyt, feltöltődést.” Zayzon máshonnan közelítette meg a kérdést: „Kétfajta színész létezik. Van, aki azért játszik, hogy címlapra kerüljön, a másik érzi, hogy szükség van rá (s így van ezzel nagyon sok ember, aki a színészi hivatástól távol esik), s a közösség erejét érezve alkot. Mindegy, hogy mit: fest, színpadra lép, takarít, de alkot…”

A beszélgetés befejező részében arról vallottak a művészek, miként is látják ők a közönséget, milyen a „munkahangulat” a próbákon, vannak-e szerepálmok, álomszerepek. Sajnos, nem minden esetben a legkedvezőbb a kép azokról, akik a nézőtéren ülnek. Zayzon Csaba ennek okát a nevelés hiányosságaiban látja. Nincs hitele az etikettnek – magyarázta – sem a színházban, sem a hétköznapokban.

Végül a hallgatóság is szóhoz jutott, s igen őszintén, dicsérő szavakkal nyilatkoztak meg a sokszor heroikus küzdelmet felvállaló pannonos színészekről.

 

Zatkalik András
további cikkek
„Több mint tíz éve temetik a tévét, de a tévé köszöni jól van” Life&Style „Több mint tíz éve temetik a tévét, de a tévé köszöni jól van” Till Attila Pulitzer-díjas riporter, műsorvezető, filmrendező több évtizede van jelen a szakmában, s bár eredetileg képzőművésznek készült, végül a műsorvezetés lett az, amiben otthonra lelt. Mint mondja, ez mindig könnyen ment neki, soha nem érezte, hogy nehézséget okozna. Arra kerestük vele a választ, hogyan alakult a tévé szerepe az elmúlt évtizedekben; változásokról, tendenciáról beszélgettünk, méghozzá az ő munkásságán keresztül. Kiderült az is, pályája elején fontosnak tartotta, hogy neve később országosan ismert legyen, hiszen, ha a politika közbeszól, a név adott esetben megvédheti. tegnap 16:12 Ne mi kövessünk másokat, hanem mások kövessenek bennünket! Life&Style Ne mi kövessünk másokat, hanem mások kövessenek bennünket! A Herendi Porcelánmanufaktúra idén ünnepli fennállásának kétszázadik évfordulóját. Belépve a manufaktúra falai közé mégsem a muzealitás olykor dohos atmoszférája vesz körül, hanem egy olyan miliő, ahol egyszerre köszönnek vissza azok a minták, amelyek még Apponyi Albertet is elvarázsolták, közben a formák mégis a XXI. század emberének legbelsőbb gondolatait tükrözik vissza. Innovatív cég, rend, rendezettség és nyugodt elegancia. Hogy miben rejlik a Herendi titka, arról is beszélgettünk Dr. Simon Attilával, a manufaktúra vezérigazgatójával. De szóba kerültek a jó vezető tulajdonságai, egyben az a magány, amit a vezetői irodában lehet megtapasztalni, a Herendi csészéből és más bögrékből elfogyasztott kávé közötti különbségek, valamint az, miért az egyik legnagyobb bók, ha egy úriember sárkánynak nevezi a kedvesét. tegnap 14:29 "A színpad megmutatja, hogy mire vagyok képes" Life&Style "A színpad megmutatja, hogy mire vagyok képes" A Victoria Art & Sport Egyesület vezetője, Podolszkaja Viktória nagy utat járt be, ami karrierjét illeti, de ez nemcsak lelki magasságokra és mélységekre értendő, hanem a térbeli elmozdulásokra is. Bakuban született és több mint két évtizede él Magyarországon, Veszprémben. 2026. április 1. 20:17

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.