Az embereken élősködő, vérszívó rovarok több ezer éves múlttal rendelkeznek. A perui múmiákon talált fejtetvekből a tudósok arra következtetnek, hogy az apró ízeltlábú fajok első afrikai kirajzása óta, azaz százezer éve hű kísérői az embernek.
Genetikai vizsgálatok alapján ezek az élősdiek majdnem megegyeznek a világ bármely más pontjáról származó vérszívóval. A múmiák nagy gonddal befont hajából egyenként több száz élősködőt gyűjtöttek össze. A befont hajról könnyen asszociálunk a XVII. századi, versailles-i kastély rizsporos arcú, fehér parókás lakóira, akik ápolták ugyan arcukat különböző krémekkel és festékkel, hajukra azonban nem sok időt fordítottak, így tornyos frizurájukban a paróka alatt megbújtak az élősködők.
A fejtetvek a fejlett higiénés körülmények ellenére ma sem ismeretlenek számunkra. A fejtetvesség leggyakrabban a gyermekközösségekben fordul elő, hiszen a gyermekek életviteléből adódóan könnyen átterjednek egyik fejről a másikra.
A fejtetű 3-4 mm hosszú, ovális alakú rovar. Színe a fogyasztott vértáplálék mennyiségétől függően a világossárga és a sötét bordó között változhat. A nőstény rövid élete során (2-4 hét) kb. 200 gyöngyházfényű petét (serkét) rak, melyeket cementszerű anyaggal rögzít a hajszálak tövéhez. Gyors szaporodásuknak köszönhetően az eltetvesedés viszonylag hamar bekövetkezhet. Elsősorban a fül mögött, illetve a tarkótáji hajszálakon elhelyezkedő tojás alakú szürkésfehér színű serkék nagyítóval jól láthatók. A serkék a korpával ellentétben kézzel nem söpörhetők le a hajszálakról. Sűrű fogazatú fésűvel (tetűfésűvel) a hajból könnyen kifésülhetők, körömmel, vagy csipesszel a hajszálakról lehúzhatók. Az életképes serkék két köröm között összenyomva pattanó hangot adnak. A kifejlett tetűk, emberi vérrel táplálkoznak. Fejlett kapaszkodási ösztönük van, vérszívás idején karmaikkal rögzítik magukat. A fejbőrön viszonylag gyorsan tudnak mászni, repülni, ugrálni nem képesek. Nyáluk befecskendezése következtében a bőrön viszketést váltanak ki, és allergiás bőrreakciót okozhatnak.
A fejtetű a fejek szoros érintkezése révén, széktámlák, fésűk, kefék, hajjal kapcsolatba kerülő tárgyak, törülközők, párnák, sapkák stb. közvetítésével könnyen átterjed egyik emberről a másikra.
A fejtetvesség halmozottan elsősorban gyermekközösségekben, óvodáskorban és az általános iskola alsó tagozatában fordul elő. A fejtetvek fertőző megbetegedést nem terjesztenek.
A megelőzésében és a kezelésben a szülők odafigyelése, gondoskodása nélkülözhetetlen. Gyakran előfordul, hogy személyes tapasztalat hiányában a szülők nem veszik azonnal észre, ha gyermekük a nevelési-oktatási intézményből, vagy a nyári táborból tetvesen érkezik haza.
Első hallásra minden szülő megdöbben, és hitetlenkedve fogadja, ha tudomására jut, hogy az óvodában, iskolában a gyermekek tetvesek. Ha tetűt látnak bosszankodnak, és zavarban vannak. Amikor a gyermek ismét tetves lesz, valószínű dühösek lesznek.
Kergessék el rossz érzéseiket, hiszen a tévhittel ellentétben a fejtetvek a gyermekek között nem a rossz higiénés szokások miatt, sokkal inkább a szoros fizikai kapcsolat és a tárgyak közös használata miatt terjednek. A tetű a szúnyoghoz hasonlóan csupán fő táplálékát, a vért keresi. A pánik féken tartása azért is fontos, mert gyermekük lelki egészségéről sem feledkezhetnek meg. Nem közreműködhetnek abban, hogy gyermekük a fejtetvességgel járó kellemetlenséget megszégyenülésként élje meg.
A fejtetves személy kezelése
A fejtetvesség azonnali megszüntetésére használjanak speciális, erre a célra kifejlesztett készítményeket (A gyógyszertárakban vény nélkül kapható készítmények: Nittyfor, Pedex, NIX stb.). A tetűirtószerek alkalmazásánál a használati útmutatóban leírtak szerint kell eljárni. Általában a hajas fejbőrt és hajat gondosan át kell itatni a készítménnyel, majd azt a fejbőrbe kell dörzsölni. Ezután meg kell várni, amíg a hajszesz rászárad a hajra (5-15 perc). A száradási idő elegendő arra, hogy a készítmény kifejtse hatását, elpusztítsa a tetveket és a serkéket. A szemet vattával le kell fedni, ügyelve arra, hogy hajszesz ne kerüljön bele.
A fenti időtartam leteltével, samponnal végezzenek hajmosást, majd az elpusztult tetveket, a mosóvízzel távolítsák el. Ezt követően a serkéket ecetes vízbe mártott sűrű fogazatú fésűvel (gyógyszertárakban beszerezhető) illetve körömmel, vagy csipesszel tisztítsák le a hajszálakról. Fontos az alaposság!
Vizsgálják át, szükség esetén kezeljék a családtagokat is. A használati tárgyakat (fésűt, hajcsatot stb.) tetűirtó szerben, vagy forró vízben áztatással mentesítsék. A mosható anyagokat, sapkát, párnahuzatot stb. mossák ki és vasalják át.
Nagyon fontos a közösség (óvoda, iskola stb.) értesítése. Ha ez nem történik meg időben, és ott nem tudják megtenni a megfelelő intézkedéseket, a tetvek villámgyorsan elszaporodnak az egész csoportban, vagy osztályban, ami azt jelenti, hogy a már tetvetlenített gyermek újra és újra megfertőződhet.
A gyógyszertárakban és drogériákban beszerezhető fejtetvesség megszüntetésére alkalmazható tetűirtó készítmények (szesz, krém, sampon) megelőzésre is használhatók. Ebben az esetben a szert, hajmosást követően kell felvinni a hajra, és hagyni kell rászáradni. Lemosni nem szabad! Ezzel a következő hajmosásig el lehet kerülni a visszafertőződést.
Az iskola-egészségügyi szolgálat (védőnő/orvos) a tanév kezdetén, majd a jogszabályban előírt gyakorisággal tetvességi vizsgálatokat végez a gyermekközösségekben. A kiszűrt gyermekek szüleit az osztályfőnökön keresztül írásban értesítik, annak érdekében, hogy az otthoni kezelés megtörténjen. Az iskolakezdéskor esedékes szülői értekezleten és szükség esetén tájékoztatást tartanak a szülőknek a fejtetvességről. A tanév folyamán egészségnevelési tevékenységet végeznek, melynek keretében az iskola tanulói részére ismereteket közvetítenek a fejtetvesség helyzetének javítása céljából.
A fejtetű „demokrata”. Nincs tekintettel korra, nemre, beosztásra. Piszkos és tiszta hajban egyaránt előfordulhat. Fejtetűvel bárki fertőződhet. Megkapni nem szégyen, de eltitkolni, nem kezelni, továbbadni, és ezzel a közösséget veszélyeztetni felelőtlenség.
