A Velencei-tónak tényleg befellegzett?
Nagyon úgy tűnik, hogy a Velencei-tó idén újra kritikus nyár elé nézhet. A csapadékhiány évekre visszamenőleg érezteti hatását, miközben az aszályos időszakok sűrűsödnek, a párolgás pedig egyre intenzívebbé válik. Mindezek fényében újra és újra fellángol a vita, hogy megőrizhető-e a tó jelenlegi formájában, vagy el kell fogadnunk, hogy a természetes folyamatok a kiszáradás felé sodorják?
A szezonkezdetkor még 80–82 centiméteres vízállást mértek a tavon, de május végére ez az érték drasztikusan, 66 centiméterre esett vissza, ami már tavasszal is kritikusnak számít. A csökkenés üteme ijesztő, és a helyzetet tovább rontja, hogy a tó vízgyűjtő területe is súlyosan aszályos, a két víztározó pedig jelenleg szinte teljesen üres.
A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a nyári párolgás a legnagyobb ellenség.
Heti szinten 3 centiméter, kánikula idején pedig akár havi 20–25 centiméter víz is eltűnhet.
A mérések kezdete óta a történelmi mélypontot 2022 szeptemberében regisztrálták (53 centiméter), és a jelenlegi folyamatok alapján idén jó esély van rá, hogy ezt a szintet még a nyár végén vagy akár annál is korábban elérjük.
A vízpótlás dilemmája
Sokan a mesterséges vízpótlásban – leginkább a Dunából történő átvezetésben – látják a mentőövet. Egy ilyen beruházás azonban több milliárd forintos állami ráfordítást igényelne, ez pedig felveti a dilemmát, miszerint biztos, hogy mindenáron pótolni kell a vizet?
A Velencei-tó ugyanis egy úgynevezett sztyepptó. A tó számára az éghajlati változásokra adott gyors és látványos reakció – beleértve a jelentős vízszintingadozást vagy a részleges kiszáradást – nem "meghibásodás", hanem természetes adottság. A 19. század második felében történelmi feljegyzések igazolják, hogy a tó vízfelülete jelentősen zsugorodott, egyes részei ki is száradtak. Az állandó vízszint fenntartása valójában nem ökológiai, hanem gazdasági és turisztikai igény a kiépült strandhálózat és ingatlanok miatt.
Mi lesz az élővilággal?
Míg a sekély, gyorsan melegedő víz és a csökkenő oxigénszint a nyílt vízi halállományra nézve tragikus (ahogy azt a 2021-es tömeges halpusztulásnál láthattuk), más fajok kifejezetten jól reagálnak a változásokra. A nádasok egy része regenerálódhat, a vízimadarak új táplálkozóhelyekre lelhetnek az iszapos partokon, számos apró élőlény pedig nyugalmi állapotban képes túlélni a szárazságot. Eltűnni tehát nem fog a tó, de az élővilága és a használhatósága – fürdés, csónakázás – gyökeresen átalakulhat. A kérdés már csupán az: egy mesterségesen stabilizált turistaparadicsomot, vagy egy természetes dinamikájú sztyepptavat szeretnénk látni a jövőben?
Körkép a Balatonról
Nem csak a Velencei-tó küzd az aszályos tavasz következményeivel. A Balaton vízállása is aggodalomra ad okot a 2026-os szezon küszöbén. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság hivatalos, 2026. május végi adatai alapján a tó vízállása Tihanynál csupán 85-87 centiméter körül mozog. Ahhoz, hogy a tó bőséges tartalékkal, biztonságosan vészelje át a nyári párolgási szezont, tavasszal az ideális vízállásnak 110–115 centiméter körül kellene lennie. Ez a mintegy 20–30 centiméteres hiány azt jelenti, hogy ha a nyár elején nem érkezik országos, kiadós mennyiségű és tartós csapadék, a Balaton vízszintje is a kritikus zónába süllyedhet a legforróbb hónapokra. Bár a tó vize fürdésre kiváló lesz, az extrém alacsony vízállás komoly kihívást jelenthet mind a kikötőknek, mind pedig a helyi ökoszisztémának.
Forrás: green.hu / Szendőfi Bori
