Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2026. április 4. Izidor
Veszprém
13°C
2026. április 4. Izidor
Veszprém
13°C

Kell-e kiöltözni a színházhoz?

2025. január 19. 22:15 // Forrás: Címlapkép: Federico Zandomeneghi: Színházban
A kérdésfelvetéssel méhkasba nyúlunk, generációk közötti különbségek, vidék-főváros ellentét pendül meg.

Az idősebbek számára a színház egy közösségi esemény, ahol mindenki igyekszik a legjobb formáját mutatni. Renyhe visszhangja annak a korszaknak, amikor még szalonokban zajlott a társasági élet. A fiataloknak a kultúra már kevésbé státusszimbólum, sokkal hétköznapibb tapasztalat, ami végső soron nem meglepő: aki nyitott a művészetekre, az valószínűleg TikTokon, Instán is követi a kedvenc zenészeit, színészeit, képzőművészeit, minden nap kapja tőlük a kontentet, és bár a személyes találkozásnak mindig van jelentősége, ez mégiscsak szerves része a mindennapoknak.

Hasonló különbség figyelhető meg a vidék–főváros viszonylatban is. Vidéken még jobban tartja magát a szokás, hogy a ruhatárunk ritkán használt darabjait húzzuk magunkra, míg a fővárosi színházakba mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül ülhetünk be hétköznapi öltözetben is. Ennek oka, hogy vidéken eseményszámba megy a színházi előadás, végre történik valami, míg Budapesten annyira gazdag és sokszínű a kínálat, hogy a kulturális események a hétköznapok részét képezik.

Ellsworth Kelly: Fekete a kéken (1963)Ellsworth Kelly: Fekete a kéken (1963)

Az igazi kérdés ugyanis nem az, hogy mit vegyünk fel, hanem hogy mi legyen a színház szerepe? A színház egy ünnep, amit meg kell tisztelni, amihez ki kell öltözni? Vagy a színház inkább a hétköznap este: természetes, magától értetődő eleme az életnek?

A két hozzáállásban merőben különbözik az, hogy mit várunk a színháztól. Ha azt mondjuk: a színház ünnep, akkor egyúttal távolságot is tartunk tőle. Valami különleges, valami varázslat történik a színpadon, és örülünk, hogy szemtanúi lehetünk. Az ünnepi öltözet egyfajta páncél: jól láthatóan elhatároljuk, megkülönböztetjük magunkat attól, akik a mindennapokban vagyunk, és így távolságtartóan viszonyulunk ahhoz, ami a színpadon történik.

Ha viszont a színház profán, a hétköznapok szférájához tartozik, akkor ugyanazzal az énünkkel vagyunk jelen, aki reggel bevásárolt a piacon, aki bosszankodott a dugóban, aki odaégette a pirítóst, aki elment a gyerekért az óvodába. Nem húzzuk magunk elé a pajzsunkat; ami a színpadon történik, az a leghétköznapibb, legőszintébb állapotunkban talál el minket, és hat ránk. Nem szemtanúk vagyunk: velünk történik, minket érint, megszólítva érezzük magunkat.

Az igazi kérdés: ünnep-e a színház? Az én válaszom pedig az: bárcsak mindenki számára magától értetődően hétköznap lenne.

AZ ILLUSZTRÁCIÓRÓL

Ellsworth Kelly minimalista kompozíciójában annak látszólagos egyszerűsége ellenére rengeteg játékosságot, kísérletezést fedezhetünk fel. Kelly szívesen kísérletezett különböző, nem hagyományos formájú vásznakkal. Ráadásul ezeket nem a falra akasztotta, hanem rétegekben lógatta egymás elé: a vásznak árnyékot vetnek egymásra és a fehér falra is, ezzel egyfajta térhatást kölcsönözve a festménynek. Minthogy a mű árnyéka része a tervezett látványnak, a fehér fal így már nem egyszerűen környezet, hanem a kompozíció szükséges eleme.

Schöngrundtner Tamás
további cikkek
„Több mint tíz éve temetik a tévét, de a tévé köszöni jól van” Life&Style „Több mint tíz éve temetik a tévét, de a tévé köszöni jól van” Till Attila Pulitzer-díjas riporter, műsorvezető, filmrendező több évtizede van jelen a szakmában, s bár eredetileg képzőművésznek készült, végül a műsorvezetés lett az, amiben otthonra lelt. Mint mondja, ez mindig könnyen ment neki, soha nem érezte, hogy nehézséget okozna. Arra kerestük vele a választ, hogyan alakult a tévé szerepe az elmúlt évtizedekben; változásokról, tendenciáról beszélgettünk, méghozzá az ő munkásságán keresztül. Kiderült az is, pályája elején fontosnak tartotta, hogy neve később országosan ismert legyen, hiszen, ha a politika közbeszól, a név adott esetben megvédheti. 2026. április 2. 16:12 Ne mi kövessünk másokat, hanem mások kövessenek bennünket! Life&Style Ne mi kövessünk másokat, hanem mások kövessenek bennünket! A Herendi Porcelánmanufaktúra idén ünnepli fennállásának kétszázadik évfordulóját. Belépve a manufaktúra falai közé mégsem a muzealitás olykor dohos atmoszférája vesz körül, hanem egy olyan miliő, ahol egyszerre köszönnek vissza azok a minták, amelyek még Apponyi Albertet is elvarázsolták, közben a formák mégis a XXI. század emberének legbelsőbb gondolatait tükrözik vissza. Innovatív cég, rend, rendezettség és nyugodt elegancia. Hogy miben rejlik a Herendi titka, arról is beszélgettünk Dr. Simon Attilával, a manufaktúra vezérigazgatójával. De szóba kerültek a jó vezető tulajdonságai, egyben az a magány, amit a vezetői irodában lehet megtapasztalni, a Herendi csészéből és más bögrékből elfogyasztott kávé közötti különbségek, valamint az, miért az egyik legnagyobb bók, ha egy úriember sárkánynak nevezi a kedvesét. 2026. április 2. 14:29 "A színpad megmutatja, hogy mire vagyok képes" Life&Style "A színpad megmutatja, hogy mire vagyok képes" A Victoria Art & Sport Egyesület vezetője, Podolszkaja Viktória nagy utat járt be, ami karrierjét illeti, de ez nemcsak lelki magasságokra és mélységekre értendő, hanem a térbeli elmozdulásokra is. Bakuban született és több mint két évtizede él Magyarországon, Veszprémben. 2026. április 1. 20:17

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.