Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2026. április 3. Buda, Richárd
Veszprém
13°C
2026. április 3. Buda, Richárd
Veszprém
13°C

Vajon hogyan vesztettük el egymást?

2024. december 30. 0:14
Hogy lehet az, hogy még akkor is egyedül vagyunk, amikor épp nem vagyunk egyedül?!

A minap egy kávézóban szemtanúja voltam annak, ahogy két lány ül egy asztal mellett; kezdetben a kellemes látvány, aztán egyre inkább a jelenet szociológiai vetülete vonzotta oda a figyelmemet. Volt valami kiábrándító a helyzetben: néha ugyan beszéltek egymással (vagy inkább egymáshoz), de az idő nagy részében mindketten a telefonjukat bizergálták. A figyelmük nagyobb részét szánták olyan valakinek, aki az adott pillanatban nem volt jelen, miközben elhitették magukkal, hogy ők most épp együtt csinálnak valamit. Közös program. Csajos este.

Ez a jelenet rámutat a generációm (és még inkább az utánunk jövő generáció) sokat emlegetett elveszettségére. Hogyan uralta le a mindennapjainkat a társas magány, hogy lehet az, hogy még akkor is egyedül vagyunk, amikor épp nem vagyunk egyedül?! Hogy miközben a városokban egyre többen élünk egyre kisebb területen, egyre közelebb egymáshoz, mégis egyre kevésbé vagyunk képesek kapcsolódni a másikhoz? Hogy itt ülünk egy helyiségben, ad absurdum egy asztalnál, de ügyet sem vetünk egymásra?

Czene Béla: Cukrászdában (1974) / Forrás: wikiartCzene Béla: Cukrászdában (1974) / Forrás: wikiart

Ezen a ponton szeretném bevezetni ide Czene Béla életművét, annak is elsősorban a szocializmus közösségi tereit – presszók, kávézók, cukrászdák – ábrázoló képeit, amelyeken pontosan az a társas magány figyelhető meg, amiről beszéltem. Csak éppen mobiltelefonok nélkül, és úgy 40-50 évvel ezelőttről, a hetvenes-nyolcvanas évekből. A Cukrászdában című 1974-es festményen a háttérben ugyan láthatunk egy randevúzó párt, az előteret azonban uralják azok az alakok, akik látványosan nem figyelnek egymásra. Senki nem néz a másikra, még a központi figurák – a két lány, akik egy asztalnál ülnek – is elfordulnak egymástól. A bal oldali nő a szék ülőlapjába kapaszkodik, a jobb oldali keresztbe fonja a karjait, szinte tapintható annak a feszültsége, hogy mindketten valahol máshol szeretnének lenni, és a semmibe tartó pillantások arra utalnak, hogy fejben valóban máshol járnak.

Úgy tűnik, mégsem a mobiltelefon minden jó elrontója, hogy ez az egész egymásra nem figyelés már jóval korábban elkezdődött, és nem a technológia verte szét az emberi kapcsolatokat, hanem azok szétrepedeztek maguktól; a zsebben hordható internet pedig, mint a víz, csak kitöltötte a rendelkezésre álló űrt, befolyt a résekbe, és felgyorsította az egyébként is meglévő eróziót.

Vajon hogyan vesztettük el egymást?

Schöngrundtner Tamás
további cikkek
„Több mint tíz éve temetik a tévét, de a tévé köszöni jól van” Life&Style „Több mint tíz éve temetik a tévét, de a tévé köszöni jól van” Till Attila Pulitzer-díjas riporter, műsorvezető, filmrendező több évtizede van jelen a szakmában, s bár eredetileg képzőművésznek készült, végül a műsorvezetés lett az, amiben otthonra lelt. Mint mondja, ez mindig könnyen ment neki, soha nem érezte, hogy nehézséget okozna. Arra kerestük vele a választ, hogyan alakult a tévé szerepe az elmúlt évtizedekben; változásokról, tendenciáról beszélgettünk, méghozzá az ő munkásságán keresztül. Kiderült az is, pályája elején fontosnak tartotta, hogy neve később országosan ismert legyen, hiszen, ha a politika közbeszól, a név adott esetben megvédheti. tegnap 16:12 Ne mi kövessünk másokat, hanem mások kövessenek bennünket! Life&Style Ne mi kövessünk másokat, hanem mások kövessenek bennünket! A Herendi Porcelánmanufaktúra idén ünnepli fennállásának kétszázadik évfordulóját. Belépve a manufaktúra falai közé mégsem a muzealitás olykor dohos atmoszférája vesz körül, hanem egy olyan miliő, ahol egyszerre köszönnek vissza azok a minták, amelyek még Apponyi Albertet is elvarázsolták, közben a formák mégis a XXI. század emberének legbelsőbb gondolatait tükrözik vissza. Innovatív cég, rend, rendezettség és nyugodt elegancia. Hogy miben rejlik a Herendi titka, arról is beszélgettünk Dr. Simon Attilával, a manufaktúra vezérigazgatójával. De szóba kerültek a jó vezető tulajdonságai, egyben az a magány, amit a vezetői irodában lehet megtapasztalni, a Herendi csészéből és más bögrékből elfogyasztott kávé közötti különbségek, valamint az, miért az egyik legnagyobb bók, ha egy úriember sárkánynak nevezi a kedvesét. tegnap 14:29 "A színpad megmutatja, hogy mire vagyok képes" Life&Style "A színpad megmutatja, hogy mire vagyok képes" A Victoria Art & Sport Egyesület vezetője, Podolszkaja Viktória nagy utat járt be, ami karrierjét illeti, de ez nemcsak lelki magasságokra és mélységekre értendő, hanem a térbeli elmozdulásokra is. Bakuban született és több mint két évtizede él Magyarországon, Veszprémben. 2026. április 1. 20:17

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.