A 2010-es esztendő pünkösdjén némák voltak a sólyi harangok. 1000 éves templomunkra is lesújtott a vihar. Egy fát döntve a villamos vezetékre, mely részlegesen kitépte a falból az elektromos kábeleket. Nehéz pár szóban összefoglalni, mit érez az ember, ha Pünkösd vasárnap nem szól a harang istentisztelet előtt.
Sokan talán észre sem vették az ünnep csendjét, és másokat talán nem is érdekel a sérült Sólyi templom. Fel sem tűnik nekik a sok megtépázott istenhajlék megyénkben. Pedig egyedül álló kincseink népünk kőből rakott "birtoklevelei" a templomok szerte a Kárpát-medencében. Ritka kincsek, és mint ilyenek pótolhatatlanok és sérülékenyek. Külön értékük az, hogy apáink hitét őrzik kőbe zárva, s emlékeztetnek saját felelősségünkre is.
A királyszentistváni templom
Az idei viharok nyomot hagytak a Séd völgye templomain. Sóly falán 3 m-es hegként éktelenkedik a kitépett vezeték nyoma. Litéren és Szentgálon sérült a toronysüveg, a királyszentistváni templom teteje inkább szitára emlékeztet nem fedélre. Sorolhatnánk tovább a templomokat és a károkat, de álljunk meg és gondoljunk bele: ezek az épületek több tízmilliós értéket képviselnek, védett műemlékek és a legkisebb javítás is százezer forintokban mérhető. Ráadásul pont a falusi gyülekezetek létszáma csökkent leglátványosabban az utóbbi években.
Ki viseli gondját a Nemzeti és az Egyházi vagyonnak, ha csupán 2-7 templomba járó nénike marad falvainkban? Lassanként sok helyen már a biztosítási díjra sem futja. Ráadásul kevés a képzett szakember is aki megfelelő módon helyre tudná állítani a vihar okozta károkat. A biztosító abban érdekelt, hogy minél kevesebbet fizessen, a vállalkozó, hogy minél nagyobb haszonra tegyen szert, de az igazi kérdés mégis csak az kellene, hogy legyen: sikerül-e kijavítva a károkat, megmenteni gyermekeinknek, apáink hitének, néma őrizőit.
Erre a választ együtt kell megtalálnunk.
