Ingyen sör és virsli, szórakoztató programok kicsiknek és nagyoknak a szabadban. Az „átkos” minden hibája ellenére is, az ünnepet becsülettel megtartották, együtt élvezhette a szabadnapot a munkásosztály hős proletárja és a mellőzött értelmiségi is. Azután rendszert váltottunk és szép lassan elfelejtettünk ünnepelni.
Legelőször természetesen az ingyen kaja tűnt el, azután pedig a minőségi, szórakoztató programok. Ami maradt, az a több tízéves vándor-körhinták és dodgem-ek, a hangfalakból dübörgő elektronikus tuc. Céllövölde, ahol az előre elállított irányzékú fegyverekkel az embernek már nem az a célja, hogy nyerjen, hanem hogy valamit - általában a legértékesebbnek tűnő tárgyat – tönkre tegye.
Csak egy dolog hiányzik: az emberek, akik anno minden napját kiélvezték a hosszú hétvégéknek.
Egy kislány magányosan ül a mese kisvasúton és rója a köröket körbe-körbe, egy apuka vezetni tanítja kisfiát, a félmeztelen nőkkel kipingált dodgem pályán. A legnagyobb sikere a légvár-csúszdának van, itt három gyerek is játszik. Felmászik és lecsúszik, felmászik és lecsúszik, felmászik…
A gyerekeknek még van elég fantáziájuk, hogy tudjak örülni a kis lánchintának, ahogy pörög velük körbe-körbe. De a felnőttek már belefáradtak még abba is, hogy kikapcsolódjanak. That’s all folks!
