Mint ismeretes, a veszprémi férfi kézilabdacsapat vasárnap délután hatgólos vereséget szenvedett a Barcelona vendégeként a legrangosabb európai kupa-sorozat negyeddöntőjének első meccsén.
Kijelenthetjük, hogy bár becsülettel küzdött, a saját maga által felállított szinthez képest alulteljesített a magyar bajnok. Az együttes a szokottnál több hibával kézilabdázott, s ezúttal – Sulicot leszámítva – adós maradt a kiváló egyéni teljesítményekkel.
A mérkőzés szakmai tanulságait (van bőven!) nyilván le fogják vonni az illetékesek, ehelyütt ezért inkább a találkozót követő szurkolói (?) megnyilvánulásokkal, véleményekkel foglakozom. A Palau Blaugranában lezajlott hatvan perc veszprémi és országos tudósításinak hozzászólásit, fórumait böngészve ugyanis a kulturált hangnemű vélemények mellett megdöbbentő, felháborító és elszomorító szitokáradatot lehetett olvasni a magyar alakulatról.
Nehezen felfogható, hogy az év 365 napján körülrajongott kedvencekből, néhány héttel ezelőtt ünnepelt hősökből (lásd: Magyar Kupa-döntő) miképp lesz egycsapásra idegenlégiós csürhe. Miképp lesz a sportág legeredményesebb magyar szakemberéből dilettáns edző, s miképp lesz a bakonyiaknak megannyi meccset megnyerő, számos sportélményt szerző, húsz éve a zeniten védő kapuszseniből egyszeribe kiöregedett szerb?
Egyszeribe kiöregedett?
Joggal merül fel a kérdés a tollforgatóban, hogy azok, akik az ilyen, s ehhez hasonló jelzőket képernyőre vetik, valójában a csapatot szeretik-e, vagy csak azokat az eredményeket, bajnoki címeket, kupákat, amelyeket a fiúk időről időre szállítanak.
A tények mellett persze nem szabad elmenni: a párharc első meccsén jobb volt a katalán csapat. S természetesen nem a szabad véleménynyilvánítás jogát kívánom elvitatni. Meg kell azonban érteni, hogy az MKB Veszprém KC játékosai is emberek, ők is foghatnak ki gyengébb napot, s ők is hibázhatnak. S azzal, hogy a hozzászóló pillanatnyi elkeseredettségében földbe döngöli a kéziseket, s velük együtt az egyesületet, nem segít az övéin. Ellenkezőleg! Hiszen a fórumokat előszeretettel böngésző játékosok – a légiósok gyakran feleségük, hozzátartozójuk segítségével – is ugyanolyan nehezen viselik az igaztalan és elvtelen szitkozódást, mint bármelyikünk.
Mint azt néhány sorral feljebb írtam, a tanulságokat le kell vonni a csapatnak, s az edzői stábnak. Biztos vagyok benne, hogy ezt meg is fogják tenni, s a szombati visszavágón jobb produkcióval fognak előrukkolni. A valódi szurkolónak pedig ebben a helyzetben is bíznia kell a társaságában, sőt, most kell igazán űzni, hajtani őket. A gránátvörös-kékek számára (Nagy Lászlónak is) új értelmet kell adni a „pokol” kifejezésnek. A Veszprém Aréna fantasztikus légköre talán még a Barcelona kézilabdázóit is megbéníthatja, hisz ne felejtsük el, hogy ők is emberek, ők is foghatnak ki gyengébb napot, s ők is hibázhatnak…
