Chiriac a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház (Teatrul Național "Radu Stanca" Sibiu) igazgatója - ez az egyetlen nemzeti színház Romániában, ami nem a Kulturális Minisztériumhoz, hanem a helyi közösséghez tartozik. Önmagát olyan emberként jellemezte, aki anélkül ad, hogy ellentételezést várna, ahogy a nap is fényt és meleget ad nekünk anélkül, hogy bármit kérne cserébe. Fesztiváligazgatóként egy árva fitying fizetést sem vesz fel: a rendezvénysorozat az ő gyereke, ahogy fogalmazott, butaság lenne pénzt kérni azért, mert felnevelte.
A kultúra nem csak viszi a pénzt
1994-ben alapította a Nagyszebeni Nemzetközi Színházi Fesztivált (FITS – Festivalul Internațional de Teatru de la Sibiu), ami kevesebb mint egy évtized alatt Európa harmadik legnagyobb fesztiváljává nőtte ki magát. Nagyszeben 2002-ben pályázott az Európa Kulturális Fővárosa címre, amit aztán 2007-ben viselhetett: így Románia már az első uniós évében magára vonhatta a kontinens figyelmét, amiben nem kevés munkája volt Chiriacnak is. Az igazgató tapasztalata az, hogy a címviselés évét követő esztendőkben gyakran visszaesik az érdeklődés az adott városok iránt, Szebenben azonban tudatosan készültek ennek a trendnek a megfordítására, ami végül sikerült is: 2008-ban már négy százalékkal több turistát vonzott a település, mint az ünnepi évben.
Photo: Rares Helici / sibfest.ro
Eredményei elismeréseként aztán Chiriac az EKF-pályázókat elbíráló zsűri munkájában is részt vehetett; 2010-től kezdve 96 város pályázatát ismerte meg. Mint mondta, első kérdése a kulturális főváros titulussal kacérkodó városvezetők felé mindig ugyanaz: a település költségvetésének mekkora részét fordítják kultúrára? A válaszok jellemzően a “0 egész valamennyi – 1 egész valamennyi” nagyságrendben mozognak, a legnagyobb arányú ráfordítás, amivel ítészként találkozott, 3 százalék körüli volt. Viszonyításként hozzátette: Nagyszebenben 14 százalékot tesz ki a kultúra támogatása és finanszírozása a városi büdzsében. Sokhelyütt gondolják azt, hogy a kultúra csak viszi a pénzt, de ha jól és előrelátással tervezik meg, akkor valójában gazdaságélénkítő szerepe is lehet.
Megtanulták érteni a színházat
A Nemzetközi Színházi Fesztivál Nagyszeben minden kulturális intézményét, templomait, tereit használja: a település főtere 30-40 ezer ember befogadására alkalmas, és további 9-10 olyan kisebb terük van, amik alkalmasak produkciók befogadására.
Photo: Dag Jenssen / sibfest.ro
Chiriac fontosnak tartja, hogy a fesztivál megteremtse saját közönségét: igyekeznek tanítani is őket, szeretnék, ha a programokat nem kellene lenyomni a nézők torkán, hanem értő közönségként fogadnák a műveket. Ennek meg is van a látszatja: az első években a helyi idős nénik még keresztet vetettek az Afrikából érkezett gólyalábasok láttán, mostanság pedig már a rendező szemére vetik, ha nem sikerül tartalmában felülmúlni az előző évet. “Constantin, a tavalyi program jobb volt” – ez a mondat igazán jól esett az igazgatónak, mert azt jelezte: nézőinek kifinomult az ízlése. Mekkora utat tettek meg a kezdetek óta!
Amikor a fesztivál – átvitt értelemben és szó szerint is – beköltözik a családok otthonaiba
A folyamatosan növekvő fesztivált aztán a pandémia új kihívás elé állította. Amikor 2020 márciusában Romániában is megállt az élet, el kellett gondolkozni azon, ilyen helyzetben mit lehet adni a közönségnek. Ekkor született meg az a digitális felület – egy “színházi Netflix” –, amelyen online hozzáférhető tartalmakat tettek közzé az érdeklődők számára. Kezdetben ezek egyszerűbb performanszok voltak, a bezárt színházak művészei meséltek történeteket, amiket otthon rögzítettek, hamarosan azonban bővítették a kínálatot. Chiriac felvette a kapcsolatot azokkal a világhírű művészekkel, akik személyesen is megfordultak már Nagyszebenben, és arra kérte őket, hogy járuljanak hozzá saját produkcióikkal a platform felfutásához. A siker még a tapasztalt direktort is meglepte: kétmillió nézőt vonzott a lehetőség. Azóta már tudatosan építik a videotárat, a fesztivál és a színház előadásait úgy tervezik meg, hogy azokat rögzítve az otthoni nézők számára is élményt nyújtsanak, de az itt fellépő művészekkel készült interjúkat is elérhetővé teszik, több nyelven feliratozva.
Photo: Max Shuz / sibfest.ro
A fesztiválhoz kapcsolódóan grandiózus önkéntes-programot is létrehoztak, ahova a világ minden tájáról várják a jelentkezőket, akik közül évente öt-hétszáz fiatalt válogatnak be a csapatba. Az önkénteseket aztán képzik, és szebeni tartózkodásuk alatt olyan román családoknál szállásolják el őket, amelyeknek hasonló korú fiatal tagjai is vannak. Ezáltal a helyi lakosságot is “nevelik”: megtapasztalhatják a vendéglátó szerepét és a messziről jött fiatalok révén kinyílnak a nagyvilágra. A vendégek pedig az itt megszerzett tudást és tapasztalatot hazaviszik magukkal, és a saját környezetükben kamatoztatják azokat. Chiriac példaként a japán önkénteseket említette meg, akik odahaza is közösségformáló tényezővé váltak. Azokon a helyeken, ahol a Nagyszebent megjárt önkéntesek tevékenykedtek, mérhetően csökkent a fiatalok – Japánban szomorúan magas – öngyilkossági statisztikája. Az akkori japán császár fia személyesen köszönte meg Chiriacnak a munkáját, a román rendező pedig most is azon kevesek közé tartozik, akiknek az azóta már császárrá előlépett Naruhito mindig szívesen felveszi a telefont.
Veszprém számára minden adott a sikerhez
Constantin Chiriac előadását követően a veszprémi színházak – a Petőfi, a Pannon és a Kabóca – képviselői mutatták be teátrumaikat egy-egy prezentációval. Ezekre reagálva a román fesztiváligazgató örömét fejezte ki, hogy mindegyik intézmény nagy hangsúlyt fektet a fiatalok bevonására, az utánpótlás-nevelésre. Chiriac szerint nagyon fontos a jövő generációja iránt mutatott felelősségvállalás, be kell őket vonni minden munkafolyamatba, meg kell tanítani nekik, hogyan épül fel egy-egy projekt, hogyan működik a finanszírozása. A veszprémi törekvésekkel kapcsolatban megjegyezte: ő maga nem egy kedves ember, ezért súlya van annak, amikor dicsér. Veszprémnek pedig – így látja – megvannak a történelmi, gasztronómiai, természeti és kulturális adottságai, amiket be lehet csatornázni a turizmusba – az Európa Kulturális Fővárosa program sikerén dolgozók eddig jó munkát végeztek.
