Harminc rendőr rontott rá az okmányiroda alkalmazottaira, házkutatás, 15 előállított, lakat az irodán, zengett a város meg az országos sajtó. Aztán lett két gyanúsított. A főjegyző közölte, nem pénzbeli vesztegetés történt, a gyanúsított természetbeni és tárgyi jutalmazással hálálta meg a gépjármű-átíratásoknál elkövetett jogsértéseket. A főjegyző nincs meggyőződve arról, hogy ilyen mértékű rendőri akció szükséges lett volna.
Nem mintha fontos lenne, de én sem vagyok meggyőződve.
Ha nagyon leegyszerűsíteném a dolgokat akár azt is mondhatnám, hogy egy-két üveg pezsgővel felturbózták a hivatalt, kis emberek kis ügyeit intézgették gyorsított tempóban – vesztegettek. Ezt nevezem a korrupció gyors és hatékony felszámolásának. Ebben az országban.
Meglakolnak a megvesztegethető hivatalnokok, meg a csóró vesztegetők, reszkessetek természetbeni ügyintézők, mert lecsap rátok az igazságszolgáltatás! Ja, hogy hol vannak a Hagyók meg a többiek, a százmilliós korrupciós ügyekkel? Hát például (mellesleg az MSZP-s vezetésű) állami cégeknél, vagy a parlamentben a mentelmi jogukkal takarózva éppen most szabadulnak meg az összeharácsolt pénzek tárgyi bizonyítékaitól.
Horogra kerültek tehát a kis halak, a nagyok viszont még vígan úszkálnak a korrupció magyar tengerében (egyesek szerint nem sokáig). Visszapillantva az elmúlt évtizedek nagy port kavaró gazdasági bűncselekményeire, ezek súlya fordítva arányos a bűncselekmény jogi következményeivel. Különösen jellemző ez a korrupcióra, amely a világ legtökéletesebb bűncselekménye. Ugyanis a kétszereplős üzletben mindkét fél nyerő. Hogy ki a vesztese, lehet találgatni.
Esetünkben „csupán” a hivatal tekintélyét tépázta meg a nagy fölhajtással járó leleplezési akció.
