– Jó humora lehetett az elődöknek hatvan évvel ezelőtt: nem máskor, mint 1961. október 13-án, pénteken jött létre a Petőfi Színház állandó társulata, s mutatta be első saját előadását a színház. Úgy tűnik, az ősök mégis csak nagyszerű döntést hoztak és biztos alapokra építettek, amikor arra a különleges utazásra vállalkoztak, amit egy társulat létrehozása jelent – fogalmazott az ünnepségen tartott köszöntőjében Porga Gyula.
A polgármester felidézte, bár Veszprém városának már 1908 óta volt teátrum, a Medgyaszay-féle épület sokáig csak befogadószínházként működött. Több mint 50 évnek kellett eltelnie ahhoz a szintlépéshez, amely egy saját társulat létrejöttét jelenti, s ami egyben lehetővé tette, hogy helyben szülessenek olyan produkciók, amelyek nemesítik a várost is.
Egy társulat persze mit sem ér önmagában, ha nincsenek ott a másik oldalon a nézők, akik évről évre bérletet váltva, pártoló tagokká válva tulajdonképpen a színházhoz kötik magukat abban bízva, hogy mindig kapnak majd valami szépet, ami gazdagítani tudja őket a hétköznapokon.
Az öröm tehát kettős – a 60 éves társulatot és a bérletezést is ünnepelhette a színház, részben olyan személyekkel is, akik a kezdetektől fogva a társulat tagjai, vagy a színház pártolói. Ilyen Perlaki Róbert, a színház örökös tagja, egykori műszaki vezetője, aki röviden felidézte, hogyan „épült be gyakorlatilag az épületbe” mostanra maga is. „Vegyes érzésekkel állok most itt: egyszerre tölt el a boldogság, mert hatvan éve játszhatok a világ legszebb és legnehezebb társasjátékában, s gondolok arra nehéz szívvel, mert nem ismételhetem meg ezt a hatvan évet” – vallotta meg őszintén.
Perlaki Róbert az első társulati előadás eredeti plakátjával
Az egykori műszaki vezető esetében egyébként nem túlzás a kifejezés, hogy szinte beépült az épületbe: a társulat létrejötte előtt a teátrum épületében korábban a Petőfi Mozi és presszó működött, majd amikor magáncégek összefogásával ismét színházként működhetett tovább, ő maga is ott volt azok között, akik beépítették a színpad fölötti mennyezetet vagy a függönyöket, s felügyelték az első premiert, A kőszívű ember fiait. Utóbbi eredeti plakátját egyébként a mai napig megőrizte Perlaki, melyet most a kerek évforduló alkalmából a színház jelenlegi vezetésének ajándékozott.
De az örökös tagok között van Benczédi Sándor, Joós László, Petrik Sándor, Bakody József, Völgyesi Gyöngyi vagy éppen Perlaki Ilona is, s a bérletesek között is akad olyan, akik már 40-50-60 éve kísérik figyelemmel a színház előadásait. Őket hűségükért egy-egy ajándékkal lepte meg Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgató-helyettes és Oberfrank Pál igazgató.
Csiszár Józsefné hatvan éves hűséges bérletese a színháznak
Aki szeretne még többet megtudni a színház elmúlt hatvan évéről, az egy kiállítást is megtekinthet a teátrum előcsarnokában összegyűjtött korabeli újságcikkekkel, előadásplakátokkal. Oberfrank Pál igazgató a kiállítás kapcsán elmondta, nagyon jó érzés itt lenni, egy ilyen izgalmas és szép pillanatot olyanokkal ünnepelni, akik tulajdonképpen már családtagokká váltak – ide értve a korábbi és jelenlegi társulati tagokat, a színház háttérmunkásaikat és a nézőket is, akikért a színház is létezik. „Ez egy szolgálat tulajdonképpen, amit végzünk: mi nem azért vagyunk, hogy önmegvalósítsunk vagy megmondjuk a tutit. A nézőket akarjuk szolgálni, azért vagyunk, hogy újra és újra ilyen találkozásokat élhessünk meg együtt, és a kistérség szívévé-lelkévé váljunk” - emelte ki.
Az elmúlt több mint egy évben ez a fajta felelősségvállalás különösen fontossá vált a színház számára, s ha hagyományok körülmények között nem is tudott a társulat és a közönség találkozni, a kitelepülések, közös karácsonyi, húsvéti, anyák napi szereplések katartikus pillanatokat jelentettek.
Ovádi Péter országgyűlési képviselő, a színház támogatója szerint igazán példaértékű, hogy a teátrum ezekben az időkben sem zárkózott be, hanem utat mutattak az összefogáshoz. Most azonban az utolsó, Hárman a padon című előadás után újabb premiert ünnepelhet a színház A hőstenor című darab bemutatásával, ami remélhetőleg csak a kezdetet jelenti: egy klasszikus formában zajló, lélekerősítő évad kezdetét.
