A mű hézagpótló szerepet tölthet be a megyeszékhelyet népszerűsítő, ismertető könyvek sorában. A könyv a Veszprém, a királynék városa címet kapta, ám mielőtt bárki azt mondaná, elcsépelt a cím, téved. Az átlagember legfeljebb Gizella királynénk veszprémi szerepéről tud egy-két gondolatot, de az egyik legalaposabb Veszprém-kutató, Gutheil Jenő munkásságából vett idézetekkel sokkal többet tudhatunk meg múltunkról.
Bár a könyv terjedelmi korlátai meghatározzák a mondanivalót szövegben és képben egyaránt, könnyen átlátható, érthető, emészthető. De nem bédekker, nem zsebbe csapható útikönyv. Igaz, gyönyörű képanyaga – Borbás János, Melczer Zsolt és Zwicker Tamás felvételei – városnézésre sarkallja az olvasót, a kiadó – Viza Kft. – célja egészen más lehetett.
A rövid bevezető gondolatokat követően ugyanis a XX. század végének, a XXI. elejének tanúi mondják el. Ezáltal válik mássá – mint fentebb említettem: hézagpótlóvá – a kiadvány. Hiteles, ráadásul olyan emberek foglalják össze mondanivalójukat, akik maguk is a város vezetésének, irányításának meghatározó személyiségei. Úgy is lehetne mondani, számonkérhető emberek, akik 5-10-20 év múlva is közöttünk lesznek, s ha az idő is bizonyítja állításaik, kijelentéseik, terveik helyességét, akkor máris beigazolódhat a kiadó elképzelése: a jövőnek írtak, szerkesztettek egy olyan könyvet, melynek krónikása nem a sokszor „színező”, „szépítő” újságíró, szépíró, hanem az adott kor ilyen vagy olyan szerepet betöltő hivatalnok. Efféléből pedig kevés van szerte az országban. Majdani utódaink persze nemcsak a városfejlesztés, a gazdaság, a kultúra, a sport egykori állapotát elemezgethetik, hanem a stílust is. Ugyanúgy, mint a fotósok munkáját, akik a század legmagasabb technikai szintjén készítették el képeiket műemlékekről, emberekről.
A tematizálásban élre került a gazdaság, a városfejlesztés (Debreczenyi János polgármester elmondása alapján), a kultúra, a művelődés (Porga Gyula alpolgármester révén), a közoktatás (Szauer István, az oktatási és sport iroda vezetőjének gondolatai alapján), a turizmus (dr. Lőrincz Katalin, a Veszprémi Turisztikai Nonprofit Kft. ügyvezetője szerint), a sport (Juhász László, a sportiroda vezetőjének elmondása szerint).
A jövő olvasóinak értékelése szempontjából nem mindegy: nem interjúkról van szó (hiszen az újságíró – olykor óhatatlanul is – irányítja a beszélgetést), hanem egyfajta, ám hiteles beszámolókról.
Külön értéke a kiadványnak a kül- és testvérvárosi kapcsolatok, a díszpolgárok és a tiszteletbeli polgárok felsorolása.
A Veszprém, a királynék városa másik érdekességgel is bír. Kéttucatnyi veszprémi vállalkozás (ipari, szolgáltató, kulturális stb.) kapott egy-egy oldalt a bemutatkozásra. Ezt reklám- vagy szponzori felületnek is nevezhetnénk, csakhogy akkor nem vennénk figyelembe a kiadói célt, vagyis a dokumentálást, mely a jövőnek szól. (Annak természetességéről ne itt essék szó, hogy az ilyen jellegű oldalak teszik rentábilissá a mai kor kiadványait!) Ezáltal a távolabbi jövő múltkutatói tényszerű, hiteles képet kaphatnak a 2009–2010-es évek műszaki, technikai színvonaláról, kultúrájáról, szolgáltatásairól stb.
Mindezek által válik a Veszprém, a királynék városa dokumentummá és élvezetes olvasmánnyá.
A könyvbe - továbbá kiadó többi kiadványába - belelapozhat az interneten.
