„Ami elsőként eszembe jut Adyról az az, hogy közérthető költészetet művelt. Nem gondolom, hogy különlegességét egyszerű lenne megmagyarázni, hiszen a művészi univerzumok nem leírhatóak, és nem lehet őket kimeríthetően jellemezni. Egyes vonások ugyan kiemelhetők, de a kiemelés inkább a korra, a társadalomra, vagy az olvasóra lesz jellemző, mintsem a szerzőre. Számomra azért különleges, mert összetettségében is áttekinthető életművel rendelkezik, amely minden időszak, társdalami csoport, és kortárs kultúra számára üzenettel szolgál.
A versei mellett nagyon szeretem publicisztikáját is.
Az iskolai oktatás szerencsére megtartotta nevét, de nem gondolnám, hogy nagyon sokan olvasnak ma Ady-verseket. A versolvasás önmagában nem túl népszerű, talán több verset olvasnak azok, akik egyébként is foglalkoznak versírással.”
Arról, hogy Ady Endre „befogadhatónak” számít-e, Géczi János a következőket mondta:
"Ha az ember nem tanulja meg az olvasási és a megértési eljárásokat, akkor nem lehet hozzáférni az irodalomhoz. Ahhoz, hogy élvezni tudjuk az alkotásokat, műveltség szükségeltetik, viszont a humánműveltség egy lenézett dolog. Ady a könnyen befogadható magyar költők egyike, pláne akkor, ha az ember nem merül el túl mélyen a szövegeiben.”
Géczi János kedvence Adytól:
„Mindennap más, de én az istenes versek közül válogatok.”
