- 76 évvel ezelőtt született Bojtor Károly, március 14-én, néhány órával a szabadság ünnepének napja előtt - hangzott el Tál Ferenc, a Bojtor Károly Alapvítvány elnökének köszöntőjében szombaton a Mestermű Galériában. Felidézte, Bojtor Károly egész életét a szabadság szellemében élte, és többek között ennek "eredménye" volt az is, hogy az 56-os eseményekben való részévétele miatt csak késve végezhette el a főiskolát.
- Alapítványunk feladatának tartja, hogy gondozza a művész hagyatékát - folytatta az elnök -, hogy a fiatalok is megismerhessék. Válogatott képeiből album is készült. A Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, és több múzeumban, köztük Szolnokon, Salgótarjánban és Veszprémben is találhatóak művei. Halk, szelid, visszahúzódó, ugyanakkor erős hatású képeket alkotott, olyanokat, mint amilyen ő maga is volt.
1963-ban fejezte be tanulmányait a Képzõmûvészeti Fõiskolán Pap Gyula és Domanovszky Endre növendékeként. 1967 Derkovits-ösztöndíj. Tanulmányúton több országban járt. 1960 óta vett részt hazai és külföldi kiállításokon. Több kiállítás díjnyertese. Képei megtalálhatók köz- és magángyûjteményben itthon és külföldön. 1979 óta élt Veszprémben. Gizella-díjas. Halála után a hagyaték gondozására és fiatal kortárs alkotók támogatására jött létre a róla elnevezett alapítvány.
Tál Ferenc ezek után Markó László akadémikusnak adta át a szót.
- Amikor megkerestek engem azzal a kéréssel, hogy nyissam meg a tárlatot, elcsodálkoztam - fogalmazott a professzor. - Hogy kerül egy természettudományokkal foglalkozó ember egy ilyen szerepbe? Ugyanakkor a tudomány és művészet, művészet és tudomány egyazon kultúra része, és erre három idei évfoduló is emlékeztet: 400 éve, hogy Galilei távcsővel kémlelte az eget, 200 éve halt meg Haydn, a bécsi klasszikus zene első nagy mestere és 200 éve született Darwin. Galilei az élettelent, Darwin az élővilágot kutatta, Haydn pedig az ember alkotta művészet, a zene tudósa volt.
- "A múltat végképp eltörölni"-felfogás nagy kárt okozott kulturális kincsünknek, és ezért cselekednünk kell a szép és a jó érdekében, szűkebb és tágabb közösségünkben is az érték megőrzéséért, ahogyan ezt a Bojtor Károly Alapítvány is teszi.
Az alapítvány minden évben Bojtor Károly-emlékdíjat adományoz egy kiválasztott művésznek. Az ifj. Szabó István alkotta érmet idén egyhangú kuratóriumi döntéssel Hegyeshalmi Lászlónak adták át.
- Megható számomra ez, hiszen annál többet nem lehet kívánni, mint hogy egy civil közösség tartsa egy ilyen elismerésre méltónak az embert. Be kell vallanom, bizonyos értelemben érintett is vagyok már, hiszen évekkel korábban feleségem, Holényi Zsuzsa kapta posztumusz az elismerést. Köszönöm a barátaimnak, családomnak, és ellenségeimnek is -ha vannak-, hogy ezt elérhettem.
1953-ban született Veszprémben. Tanulmányait a szombathelyi Tanárképző Főiskolán 1976-ban, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1982-ben, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 2003-ban kulturális menedzser szakon végezte. 1982–88 között tagja a budapesti Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 1985-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.
1988 óta Nagyvázsonyban él. Festészeti és grafikai munkája mellett alkalmazott grafikával, könyv- és plakáttervezéssel, látványtervezéssel és vizuális pedagógiával foglalkozik, kurátorként kortárs művészeti kiállításokat szervez, rendez. 2003-tól a veszprémi Művészetek Háza igazgatóhelyettese, 2006-tól igazgatója.
