Radnóti Miklós 1909-ben látta meg a napvilágot és indult el életének rögös útján. Ennek a rögös útnak köszönhetően születtek meg legszebb versei, amelyek a magyar irodalom nagy költői közé emelték. Asztalos István tanár, író beszélt a költő életének főbb eseményeiről. Ezek természetesen versekben is testet öltöttek, köszönhetően a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagjainak: Kovácsné Fekete Veronika, Molnár Barbara, Horváth Imre, Márta Attila és Felföldi Gábor.
Asztalos István sajátságos hangnemben mutatta be Radnóti életét és aktualizálta az eseményeit. Költészetének egyik fordulópontja kapott szerepet ezen az estén, hiszen a történelem volt az, ami gyökeresen megváltoztatta az életét és kiteljesítette költészetét. Verseiben az az elszántság jelenik meg, mellyel bátran szembe mer nézni a halállal, hisz jól tudja, ez az ő végzete. Az előadó ezt a prófétai képességét vonta párhuzamba Petőfi Sándorral. A magyar irodalom két olyan költője, akik küzdöttek az elnyomó hatalommal szemben és verseikben az emberiség sorsát próbálták megjövendölni. Ők azok, akik nemcsak beszéltek róla, hanem mertek cselekedni és szembenézni végzetükkel.
Radnóti Miklós költészetének zsenialitásáról árulkodik, hogy míg fogolytársai a túlélésért küzdöttek a menetelés alatt, ő papírral és ceruzával próbálta életben tartani a reményt. Bár teste már tönkrement, szelleme költői magasságokban szárnyalt. A magyar irodalom legszebb szerelmes verse (Levél a hitveshez) is ennek a bizakodásnak köszönhető. Bár sok versében múlt időben beszél létéről, ez nem a küzdelem feladását jelentette, csak a búcsú gondolatát - hangzott el.
Asztalos István Albert Camus A pestis című művének gondolatával búcsúzott és zárta le nagy költőnk életútját. Ez a zárógondolat az emberi gonoszság örökös jelen létéről szólt. Arról, amit már Radnóti is felismert és halálában is szembesült vele, hiszen két magyarnak köszönhette halálát. Olyanoknak, akikhez szólni kívánt verseiben és megértésükre szomjazott. Nagy költőnk sorsa a bizonyíték rá, hogy mindig készenlétben kell állni és meg kell vívnunk emberi harcainkat.
