Viczián Ottó Hamlet szerepében igyekszik drámaian szenvedni, és néha sajnos szenvedünk is vele, a jobb pillanatokban meg nem érzünk semmit. A Claudiust alakító Nemcsák Károly mintha azt a rendezői instrukciót kapta volna, hogy legyen következetesen ripacs és Gyurcsány, a Gertrudot játszó Piros Ildikó pedig szinte csak felolvassa a szövegét.
Viczián Ottó mintha Kenneth Branaghból is merített volna, de sajnos nem eleget
Huszti Péter klasszikus játéka Polonius szerepében már-már megidéz egyfajta színházi légkört, talán ezért is teszi el őt láb alól Hamlet a második felvonás első felében. Az Opheliat játszó Magyar Tímeának is vannak szép pillanatai, bele is hal aztán a folyóba, Gertrúd pedig hosszan fejtegeti, milyen szépen lebeg teste a vizen. A drámai helyzet fokozódik, amikor Ophelia bátyja, Laertes másfél felvonás után hazatér és Hamletben látja minden bajok okozóját. Érzelmeit hangos beszéddel fejezi ki, és néha úgy tesz, mintha indulatos lenne.
Végül összecsapnak drámainak nem nevezhető hősünkkel és felpörögnek az események: Gertrúd véletlenül mérget iszik, Laertes megsebzi Hamletet, Hamlet leszúrja Laertest, majd dühösen gyomorba döfködi Claudiust, míg guruló kordonokon araszolnak be a darabban eddig elhunytak. A friss hullák felkapaszkodnak a korábbiak közé, végül Hamlet is követi őket.
Kerényi Nemzetmentő Imre tehát odatette. Nem a dán királyfit, de a jelenlegi közélet Kerényi-féle kritikáját. Színháznak kevés, színházi pamfletnek gyenge, a vastaps pedig a közönséget minősíti, nem az előadást.
További írások az előadásról:
A halott szellem (Színház folyóirat)
Hamlet: Politika és erőszak a színpadon (kisalfold.hu)
