Mihalovics Péter, a Fidesz országgyűlési képviselője a fiatalság szempontjából emlékeztetett a kommunizmus bűneire. A fiatalok jellemzője, a megújulásból és szabadságvágyból fakadó létvágy volt a kommunizmus legnagyobb ellensége. Nem véletlen, hogy a harmincnégy éves, életfogytig tartó börtönre ítélt Brusznyai Árpád számára Papp János minden kapcsolatát megmozgatva járta ki a halálbüntetést. Ezen az emléknapon vissza kell emlékeznünk azokra, akik életüket és szabadságukat adták azért a létvágyért, amit mi már a hétköznapokban is megélhetünk.
Nem csak emlékeznünk kell azonban, hanem emlékeztetni is a mai fiatalokat, példaképeket állítani eléjük. Hiszen a kommunizmus áldozatai nem önmagukért, hanem a gyermekeikért, értünk vállalták a szenvedést. Azért hogy megélhessük a létvágyat, hogy külföldre utazhassunk, szabadon választhassunk, tanulhassunk. Az ő áldozatuk nélkül nemcsak múltja, jövője sem lenne a hazának.
Bagó Zoltán európai parlamenti képviselő felhívta a figyelmet arra: emlékeznünk kell a kommunizmus rémtetteire, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló. A kommunizmus olyan eszmerendszer, amely mélyen utópisztikus és elérhetetlen vágyak tömkelegével csábította magához követőit. Az egyenlőséget tűzte zászlajára, az eszközökben azonban nem válogatott. Nem tűrte a pluralizmust, a demokráciát – kizárólagosságra és egyeduralomra tört.
A kommunizmus az egyetlen olyan ideológia a világon, ami a könyörtelen eszközei révén képes volt több országban is több mint negyven évig hatalmat gyakorolni az erőszak és a terror eszközeivel. A világháború után megélhetést és revansot biztosított a háború sérelmeiért. Elkeserítő, hogy a rendszerváltás után húsz évvel még mindig van Európában kommunista párt. Nem hallgathatunk, mert a kommunizmus lopakodik, újra éhezik és újra hatalomra tör.
A képviselők beszédei után a résztvevők elhelyezték a megemlékezés mécseseit a Brusznyai-emlékműnél.
